Albérletbe babát tervezők, Nektek van esélyetek, hogy a jövőben saját otthonotok legyen? Ha igen, hogyan?

Mi 3 évig éltünk albiba. 1,5 éves a lányunk és 3 éves a kutyánk.

Kezdetben önkormányzatiban laktunk vidéken, mert a férjem megbízásos szerződéssel dolgozott felsőoktatásban. Lényegében az 1 szobás lakás (32m2) járt a munkájához, de persze volt egy minimális albi díj: 20ezer (ami vidéki árakhoz képest 10-15 ezerrel olcsóbb) + a rezsi, amit ugye a saját fogyasztásod alapján fizetsz.

Kezdetben a férjem költözött csak le vidékre, de mivel terhes lettem és alapból nem dolgozhattam, így felmondtuk a pesti albit és leköltöztem én is hozzá.

Kb. 2 hónappal a szülés előtt kerestünk egy nagyobb albit. El is költöztünk, berendezkedtünk. Ez egy magán albi volt, nem önkormányzati/állami.

Még egy éve se laktunk ott, fél éve volt a lányunk, amikor közölte a tulajdonos, hogy bírósági úton perlik tőle a lakást és hogy maradhatunk, amíg az ő nevén van a lakás, de nem tudja, hogy mikor lesz vége a tárgyalásnak.

Másnap már új albikat néztünk meg, mert egy gyerekkel nem fogok ott ülni és várni, hogy ma-holnap jön egy ember a bíróságtól, határozattal a kezében kirak minket a lakásból (végül is jogosan..).

3 nap alatt találtunk másik albit, amiben megint majdnem 1 évig laktunk. Innen azért jöttünk el, mert hazaköltöztünk Pestre. Saját lakásba.

Emellett a férjem megbízásos szerződése lejárt és visszajött az itteni egyetemre tanítani.

8 m vettünk egy 60 m2 lakást, amiben az önrész 4,5 volt. A maradékot 10 évre vettük fel és havi 50 ezret fizetünk. Forint alapú a hitelünk, nem deviza és állami támogatású, mivel friss házasok vagyunk, stb.stb.stb...

Szóval mi nagyon sok előnyt feltudtunk használni a hitelnél.

Én nem vagyok albi ellenes, mert már írták fentebb, hogy van ennek rengeteg jó oldala.

Viszont nálunk voltak akadályok mindig, amikor albikat néztünk.

A bírósági peres dolog volt az utolsó döfés .. akkor mondtam azt, hogy minden félretett pénzünket befektetjük saját lakásba.

Albérletben lakunk, egyelőre egy gyerek van, 5 éves múlt. Szeretnénk majd tesót is, de később. Viszont ez nem a saját lakás függvénye, az valószínűleg nem lesz belátható időn belül, én mondjuk nem is igazán vágyom rá. Otthonomként tekintek a bérelt lakásra is, mindaddig, amíg szükségünk van az éppen aktuális helyre. Ha később máshol praktikusabb laknunk, akkor az új lesz az otthonunk :) Sosem éreztem úgy, hogy én más valakinél lakom, egyszerűen csak úgy vagyok vele, hogy fizetni kell azért, hogy legyen hol lakni.

A saját lakás meg nekünk nem is lenne jó megoldás, mindamellett persze, hogy nem is tudnák venni, mert pénzt félretenni nem tudunk, na meg hitelt sem szeretnénk felvenni. De mondom, amúgy sem akarnék most pláne saját lakást, néhány évente úgyis költözni kell. Az első albérletem tökéletes volt, amíg kicsi volt a fiam, nem zavart, hogy pl. a belvárostól elég messze volt, mert úgysem kellett időre mennünk sehova. Aztán amikor bölcsis lett, a bölcsi közelébe költöztünk. Utána megint váltottunk, amikor az ovit kezdte, hogy se vele ne kelljen buszozni reggelente, se nekem ne kelljen utána továbbrohanni, innen gyalog megy mindenki reggel, rohanás nélkül. Ha iskolás lesz, valószínűleg más városba költözünk, főleg munka miatt, meg a tanulmányaim miatt is. De ott is csak pár évet leszünk előreláthatóan, mert majd külföldre akarunk menni, egyelőre az a cél, csak ahhoz még kell nekem pár év tapasztalat a szakmámban, mellette meg a mesterképzést szeretném megcsinálni. Szóval nem lenne értelme a saját lakásnak, ha ennyit költözünk.