Le tudtátok győzni saját félelmeiteket, fóbiátokat a gyerek kedvéért?

Igen, van pár dolog, amin jobban tudok uralkodni, mióta anya vagyok.

Pl. nálam a gyerekek előtt olyan volt a kaki és a hányás, amitől azonnal kidobtam a taccsot, amikor kiskutyánk volt, többször is odahánytam, amikor bekakilt, mert egyszerűen nem bírom elviselni a szagát és a látványát.

Na most ezen muszáj volt úrrá lennem, különben nem tudtam volna egyedül ellátni a gyerekeimet :)

Ugyan még a mai napig öklendezem kakitakarítás közben, de legalább már nem hányom el magam :)

Én nagyon félek a kutyáktól, de ha sétálunk és jön szembe egy kutya, rögtön ott termek az eb és gyermekem között. Hihetetlenül harcias tudok lenni, pedig ha egyedül vagyok, képes vagyok visszafordulni az utcából és más útvonalat választani, ha egy kutyát látok szabadon kóborolni.

Anyukám undorodik a homoktól és ügyesen rám ragasztotta ezt a fóbiát. Tudatosan figyeltem arra, hogy én ne essek ebbe a hibába. Soha nem beszélem le kisfiamat a homokozásról, és nem fújolok. Már csak anyura kell figyelnem, mert ő az unokákra is rászól, hogy ne piszkolják be homokkal a kezüket, inkább játszanak valami mást.

Valamelyest igen.

Én a méhektől, darazsaktól és minden csíkos rovartól rettegek.

De ha a gyerekeim közelébe megy, akkor elhessegetem, leütöm, pedig korábban visítva menekültem.

Azért méhészetbe nem tenném a lábam akkor sem, ha a gyerekeket az érdekelné.