Ha babát vállalunk, sosem lesz saját otthonunk? Vagy amúgy sem?

Csak nagyon kis százalék tud venni készpénzért saját lakást a 20-30-as éveiben. Ahhoz valami nagyon jó állás kellene, szerencse és valami plussz vagy külföldi munka.

Nagyon szép megtakarítás a 70-90e ft, az igen sok pénz!

A 70'-es években fillérekért kiutalták a lakásokat, így jutottak a szüleink (nagyanyáink) lakáshoz. Ma már nem vallják ezt be, de én emlékszem rá. Miminális kamatra vagy kamat nélkül lakáshoz lehetett jutni vagy a bérlakást fillérekért megvenni. Ma már nincs ilyen.

Lehet, hogy változni fog a szocpol rendszer, azzal még kalkulálhattok esetleg.

23 évesen még nagyon fiatal vagy, akár még várhattok is a babázással. Ezt neked kell érezned, hogy elöntött -e az anyai ösztön vagy csak a fészekrakási, gyűjtési szakaszban vagy.

Egyébként sokan örökségből vagy egyéb szülői segítségből boldogulnak.

Leírom a mi példánkat. Ugyanígy kezdtük mi is. Apránként összegyűjtöttünk 1 M Ft-ot(1 év alatt sikerült,mert okosan gazdálkodtunk) abból megcsináltuk a lagzit. A lagziól szerencsére 1,3 M Ft bejött. Az ment a lakás alapba. A többi hitel. 2009-ben 5,3-ért vettünk egy lepukkant lakást, amit mi újítottunk fel két kezünkkel.Persze kellett alapanyagra pénz, de azt 1-2 hónap alatt szintén kigazdálkodtuk.

Szóval hitelünk volt. Közben teltek múltak az évek, gyűjtögettünk, gyűjtögettünk, és mostanra 3,5 év elteltével azt mondhatom mindenünk megvan. Felújított lakás, szépen berendezve, kocsink, ésegy csodaszép kisfiunk, aki 4,5 hónapos, és közben a hitelt is visszafizettük. Igaz van még belőle kb 200 E Ft körül, de azt havi 2500 Ft-jával simán tudjuk törleszteni. Mióta megszületett a kisfiam, azóta tudunk igazán haladni, mert már úgy vagyunk, hogy a napi betevőnk meglegyen, és az eltervezett céljainkat el akarjuk érni. Egyenlőre félrerakni havi 10-20ezret tudunk még ígyis, úgy hogy a párom kb 130ezret kap, én meg 70ezer Ft Tgys-t.

Szóval én amondó vagyok, hogy ha babát szeretnétek, nyugodtan vágjatok bele, mert ha ilyen szépen félretudtok rakni pénzt, akkor ezután is meg fogjátok tudni ezt tenni. Mi is így csináljuk. Egy kisbaba sok pénzt elvisz, de valahogy a szülők ilyenkor lejjebb adják az igényeiket. Én legalábbis teljesen lejjebb adtam,és mivel szülés után plusz kilók maradtak rajtam, így a fogyókúrához hozzátartozik most az, hogy a kaján spórolunk egy csomót,mert alig eszünk. Na meg a kisfiam mellett nem is sok időm van enni.

Egy babát szerintem nem lehet megbánni. Mert több örömet okoz,mint bármimás a világon!Hajrá nektek!

Én 2009-ben ismertem meg a páromat, amikor még főiskolás voltam. Mivel ő Érden lakott én meg Nyíregyházán, ezért 1 év távkapcsolat után, ahogy befejeztem a gyakorlatomat összeköltöztünk. Logikusnak tűnt, hogy Pestre megyünk, mivel párom egyébként is ott dolgozott én meg 0 tapasztalattal ott jobb esélyekkel indulok. Közben megszületett bennünk az elhatározás, hogy kisbabát szeretnénk. Mindent kiszámoltunk, hogy ha kapok egy munkát, vígan kifizetjük az albérletet és tudunk nyitni 5 lakástakarékot, amiből 4 év után minimális és kedvező kamatozású hitellel tudunk venni egy lakást, aztán pedig jöhet a baba, mivel bőven meglesz a 2 évem ledolgozva. Kaptam is egy munkát pár hónap múlva (inkább fél év volt), úgyhogy meg is nyitottunk először 3 lakástakarékot óvatosságból.

Na és itt kezdődött a fekete leves. 2 hónap után a főnököm kirúgott, mert mégsem kell neki a segítség... 2 évig vergődtünk, hogy valahogy kijöjjünk a párom fizetéséből, mert 2 év alatt nem kaptam munkát és állásinterjún is csak kétszer voltam.:( Persze a lakástakarékban ott áll a pénzünk (kb. 300 ezer forint), amihez nem tudunk nyúlni, mert akkor bukunk rajta és fizetni sem tudtuk tovább. 2 év után feladtuk és visszakerültünk az alap felállásba, én Nyíregyházán, ő Érden. Én most 25 éves vagyok, a párom 30. Mindketten a szülőknél lakunk, annyit sikerült most előre lépnem, hogy kaptam egy 4 órás munkát, ami 40 ezret fizet és ezt el is tudom tenni, mert édesanyám nem fogad el tőlem pénzt. A párom fizetéséből is el tudtunk rakni az utóbbi 2 hónapban havi 80 ezret, ami ugye egész jó (előtte még az adósságokat nyögte, pedig szeptemberben költöztünk szét). Közben viszont szenvedünk, mert 300 km választ el minket egymástól. Most már eljutottunk oda, hogy abban megállapodtunk, hogy amint kapok Pesten egy munkát, visszamegyek és amíg dolgozunk elindítunk egy vállalkozást az eddig félretett pénzünkből, mert nem akarok megint attól rettegni, hogy mikor maradok megint munka nélkül. Amint megvan az egy év munkaviszonyom, elkezdünk próbálkozni a babával. Közben svédül tanulunk és, amint tudjuk a nyelvet, elkezdünk Svédországban munkát keresni. Nem érdekel az sem, ha terhesen, vagy pici babával kell kimennünk, mert itt nem tudunk boldogulni. Szóval rá kellett jönnöm, hogy ha babát akarok, akkor muszáj kompromisszumokat kötni, mert másként nem megy.:( Sajnos nem egyszerű a helyzet manapság és hiába dolgozna az ember kézzel-lábbal, nem kell sehova, vagy ha kell is, alig fizetik meg.

Szóval én tudom mit érzel, hasonló helyzetben vagyok én is és úgy érzem sosem jutunk előre.:( Elkeserítő, de annyira vágyunk a babára, hogy ez hajt minket előre és próbáljuk a lehető legjobbat kihozni a körülményeinkből. Szerintem ha úgy érzed, hogy meg tudtok élni és az a színvonal megfelelő lesz nektek és a babának is, akkor szerintem ne várjatok!:) Esetleg addig várjatok, amíg ténylegesen el tudjátok tenni már a havi 70-90 ezret, mert hát azt tapasztalom, hogy ember tervez...:)