Jol látom szerintetek? Férjes- kisgyerekes-krízís:

Azért ül le netezni, mert így kicsit el tud lazulni. Fáradtan nem is lehet kedve játszani a gyerekkel.

Hétvégén vagy amikor nem fáradt, akkor beszélgess el vele, hogy neked ez így nem jó. Ha lehet,intézd úgy az estéket, hogy közösen vacsorázzatok mindannyian. Ez is sokat segíthet.

Ismerem, ugyanez ment nálunk, amikor hozzámentem nem volt ilyen, jöttek a gyerekek, akkor elkényelmesedett. Eleinte még volt kifogás, hogy én úgyis itthon vagyok, aztán amikor visszamentem dolgozni, akkor ugyanúgy rám maradt a munka mellett a házimunka és a gyerekekkel való foglalkozás.

Nekem nem volt bajom a mosogatással, megcsináltam volna mindent, ha addig esetleg játszik a gyerekekkel.... Ó bocsánat, játszott velük: a számítógépen irtotta az ellenséget, a két pici gyerek meg két oldalról nézte.

Küszködtünk egy ideig, kértem, megbeszéltük, igazat adott nekem, de nem változtatott. Voltak balhék mert én már kiborultam, a kimerültségtől én sem mindig úgy reagáltam ahogy kellett volna. A vége válás lett. Amikor kiraktam farolt volna vissza, de olyan jó volt végre a nyugi.

Én is igy éreznék mint te, viszont engem már a 2szer másfél óra utazás kifárasztana, nemhogy még dolgozzak is!!!!!!

Sajnálom, én mindig azt mondtam egy férfi vegye ki a részét a gyermeknevelésből, de most a férjedet totál megérteném, ha nem bírná munka mellett.

Ráadásul ha ő vezeti le a másfél órát....szegénykém!

Az én párom egész nap vezet a munkája miatt. Van,hogy 16-18 órákat nincs itthon,van, hogy 2-3 napig ki sem kell mozdulnia. Ha itthon van, akkor laptop az ölében és írtja a zombikat. Semmiben nem segít. Egy villát nem tenne arrébb. Ha nem vagyunk itthon a kislánnyal, apa egyedül van, inkább műanyag evőeszközzel eszik, de nem mosogat. Szó szerint semmit az ég világon nem csinál itthon. Viszont ha már látja, hogy pattan a húr, akkor összekapja magát és nekiül rajzolni, olvasni, mesét nézni a 2 évesünkkel. :)

Van, hogy én is kiakadok, akkor jaj neki. Hálátlan nem akarok lenni, hiszen kényelmesen élünk, mert nagyon jól keres, van minden, panaszra nekem sincs okom, csak néha bizony én is magányosnak érzem magam.

Tipp:

Én megcsináltam már vele azt, hogy hazajött, hagytam egy fél órát fetrengeni a kanapén laptoppal az ölében, aztán közöltem vele, hogy ma a laptopja főzött és reggel a laptop fog neki tízórait is csomagolni. Aztán ott hagytam. 10 perc múlva jött, hogy na mizu? Mi volt ma? :)

Volt olyan is, hogy hazajött, én meg felöltöztem és kimentem az ajtón, mondtam neki, hogy bocsi, dolgom van, kaja az asztalon, gyerek a járókában, telefonszámom a sim kártyádon. Puszi 1 órát üldögéltem a házunk alatti pizzériában, mire fel mert hívni. :)

Ne hagyd magad, mert tönkre fog menni az életetek. Nálunk, ha sikerül emberi időben hazaérnie páromnak, legalább fél-egy óra a gyereké. Addig én is szusszanok és a gyereknek is jót tesz. :) Na meg apának is.

7: Ilyen elmenős sztorim nekem is van. :-)

A kicsi anyukámnál, a nagy játszott, a férj irtotta az ellenséget, én majdnem éhen haltam, kellett vacsit csinálni, gyereket fürdetni és a lakásban is kupi volt. Kértem szépen, szóltam, hogy fürdesse meg a gyereket, hogy utána tudjuk enni. Semmi.

Fogtam magam, bevágtam magam után az ajtót, elindultam a közeli Burgerbe enni. Pár perc múlva csörgött a telefon, mi van. Jól kiosztottam, mondtam hogy akkor mire hazaérek a gyerek legyen pizsamában és pakoljon el a nappaliban.

Nyitom az ajtót, gyerek pizsiben, a lakótelepi nappaliban a szanaszét szórt plüssállatok a falhoz tolva és felállított egy 4 személyes sátrat. És persze én voltam a hisztis, aki nem örül, hogy milyen boldog emiatt a gyerek. Ja, csak közlekedni nem lehetett a sátortól, se a kanapéra leülni.