Tényleg hülyeség volt megtanítanom rá?

Sztem meg óriási ötlet volt. :-), ráadásul amit a gyerek kérdez, arra válaszolni kell, az ő szintjén, és nem az a válasz, hogy: "ehhez még kicsi vagy drágám, nem leszek rosszul!"...gondolom anyukád ezt tette volna...:/

Pedig ha a gyerekben ez felmerült, akkor ő ettől fél, agyal rajta, így feloldottad a szorongását, úgy érzi, hogy ő már tudja, hogy ha ez előfordul, akkor mit kell tegyen, sztem ez tök jó!!!

Gondolom nem ijesztetted halálra a kislányt, hanem csak elmagyaráztad neki, hogy mit kell tennie.

Dehogy baj!

Amint elég nagy lesz a lányom, én is megtanítom neki ezeket a dolgokat.

Az ember nem mindig egészséges és sokszor nem is tudja, hogy valami gond van belül.

Ezen kívül bármikor összeeshetek itthon vagy az utcán.

Utóbbi esetben még az emberek simán meg is lopnának.. szóval, én nem igazán gondolom úgy, hogy ez probléma lenne.

Életmentő lehet. Nem terheli, hanem megnyugtatja a gyereket, hogy ha baj van, meg tudja oldani. Ebben semmi rossz nincs. 6 évesek pedig már újraéleszteni is képesek. Amit pedig kis korában megtanul az ember, már örökre megmarad! Nem követtél el hibát, sőt! A gyermeked biztonságérzetét növelted!

Itt egy cikk:

[link]

Apát és a szomszédokat jó ötlet volt, de a segélyhívót szerintem nem. Kicsi még, hogy meg tudja ítélni, mi igazi vészhelyzet, pl. elalszol, ő meg azt hiszi, hogy nagy a baj és hívja is.

De gondolom első sorban úgyis apát hívja, abból meg nem lehet gondod, max apu jól megijed :)

Asztmás és szívbeteg vagyok. A pici lányom látta már milyen az, amikor annyira rosszul vagyok, hogy összeesem. S emlékszik még arra is, hogy másfél éves volt amikor elvitt a mentő. Szerencsére anyukám pont itt volt. De emlegeti a mai napig.

3,5 éves. Tudja mi a teendő. A telefon direkt miatta be van állítva. Tudja a nevem a saját nevét, a lakcímet és hogy általában mi a bajom, sőt a gyógyszerérzékenységem is. :) Amikor legutóbb nagyon fulladtam akkor hozta a puffomat, mert tudta attól jobb lesz.

Ha a gyerkőc kéri, akkor jó, ha nem esik annyira kétségbe, mert utána ha jól is alakulnak a dolgok akkor is marja a bűntudat, hogy tehetetlen volt. Az én csajszim pl baromira büszke rá, hogy ennyire ügyes. Sajnos mint írtam volt már "tesztelve".