A pedagógiai érzék tanulható? Vagy fejleszthető?
Én magam gyerekként is kissé kívülálló voltam, testvérrel sem éltem együtt, szóval nincs túl nagy tapasztalatom/önbizalmam a gyerekekkel kapcsolatban, van viszont egy 10 hónapos, erős akaratú fiam. És azt hiszem nem reagálom le túl jól a dolgait, ráadásul elég hirtelen haragú is vagyok.
Hogyan tudnék változni? Esetleg könyvek a témában?
+Vannak dolgok, amivel kapcsolatban szokták mondani, hogy "hiszen gyerek", honnan tudhatom meg, mik ezek, vagy milyen életkori sajátosságok vannak?
Nem kell ide pedagógiai érzék, hidd el az csak ront a helyzeten (pedagógus végzettségem van).
Bízz az anyai ösztönödben, próbálj meg türelmesebb lenni. A türelem tanulható. Az életkori sajátosságokról meg olvasgatsz a neten is.
Én is a rokonságban láttam, hogyan mondogatták a kisebb unokatesóimnak, hogy "ezt nem szabad", meg ilyenek. Amíg nem szültem, rá se nagyon néztem gyerekekre.
Most van egy 19 hónapos fiam, és azt kezdem érezni, hogy egyre inkább ráhangolódok. Ő sem volt könnyű eset, de most már könnyebb vele.
Amikor 10 hónapos volt, még kúszott, ülni már tudott, ügyeskedett. Volt, hogy földhöz csapkodta a játékokat, egyre inkább önállósodott, ellenkezett. No meg visított, bár ez még előfordul most is enyhébb formában.
Én sem vagyok a nyugalom mintaképe, de sokat segít a magnézium, meg tényleg az, hogy sokat sétáltok a levegőn. Ha valami rosszat csinál akkor próbáld meg elterelni a figyelmét. Esetleg csikizd meg, vagy mutass neki valami érdekes játékot!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!