Hol, hogyan teremtsek így otthont, mi a jó a gyerekeimnek?

Úgy alakult az életem hogy a szüleimhez költöztem év elején a 2éves gyermekemmel és nemrég megszületett a kistesó is. 2szintes családi ház 2 szobáját kaptuk, segítenek ahol tudnak. Itt él még a felnőtt munkanélküli öcsém és az ágyhoz kötött nagymamám is. Tehát 7en élünk. A házat jelenleg csak anyám takarítja (én vagy szoptatok vagy gyerekezek, lassan jut időm takarítani is), a szobáinkon kívül káosz van, a 2 férfi nem vonható be semmibe, ellenben meg akarják mutatni hogy apjuk helyett is apjuk lesznek a gyermekeimnek és a saját nem éppen empatikus módszereikkel fegyelmezik, emiatt a 2 éves naponta többször bömböl valahová bezárva. Anyám a rengeteg feszültséget Xanaxszal enyhíti, apám itallal, öcsém éjjelente bulizik, nappal alszik. Ha megkérem őket segítenek, anyagilag nem kérnek semmit az ittlakásért, viszont sokszor úgy érzem ellenem dolgoznak, hogy bebizonyítsák,a gyerekek zajban is tudnak aludni, direkt hangoskodnak, anyám hangosra csvaarja éjjelre a gyereknél a rádiót. Az esti fürdetést egyelőre 2 fronton bonyolítjuk, rettegek hogy a részeg apám elesik a kicsivel. Amikor szoptatok, anyám ül mellettem és fogdossa a kicsit, a nagynak kezdődő evészavarai vannak, anyám egészségtelen kajákkal tömi, szerintem jóval több kiló mint kellene, amíg családban éltünk a másik városban csinos, egészséges, jól evő lányom volt. Ami mellettük szól, a nagy élvezi hogy ekkora tér van itt, fürdeik a figyelemben, szereti a szüleimet, a nagybátyját, érdekesebben telnek a napok mint egy 50m2-es albérletben, és nem tudom mi lenne a helyes. Ő ezekből az alkohol és gyógyszerproblémákból nem érzékel semmit, én egyre rosszabbul érzem itt magam. Szerintem az lenne a helyes ha valamennyire elkülönülnénk, megbeszélnénk a nevelési elveket és mindenki követné, de mivel ők laktak itt hamarabb, úgy érzik, ők jobban tudják. A gyerekemet viszont én ismerem jobban, én nem ordíttatnám bezárva amikor meg is lehet valamit beszélni és főleg nem mondanék ellent őelőtte a másik, őt fegyelmező embernek.

Gyerekfelügyelet szempontjából hatalmas segítség a családom, szeretik, szeretnek minket, de kaotikus az egész és valószínűleg ha majd párt szeretnék, úgysem költözne ide anyámékhoz...tudom h ez nem az elsődleges szempont de ez is szempont. Én úgy érzem ez így nem lesz itt jó. Anyám ma leroskadt mellém és azt mondta, nem bírja ezt. Apám ma részegen azt mondta h tessék, birkózzak meg vele h ők hárman ellenem fognak menni gyereknevelés terén mert ő már felnevelt 2 gyereket, jobban tudja. Azt hiszem a megoldás az lenne h 1 évig gyűjtögetek és albérletbe megyek a két kicsivel de mi van ha a gyerekeknek ez így jobb? Friss levegő, sok tér, sok ember, sok program, mint egy albérletben anya és tesó és nyugis esték. Mit gondoltok? Tud valaki valami okosat mondani? A nagy jól alszik éjjel, szerintem lelkileg így is rendben van, a kicsi ha ezt szokja meg, ez lesz a természetes. Itt én vagyok az, aki nem érzi otthonnak ezt a rendszeres konfrontálódás miatt, nem érzem h valaha partnerek lesznek ebben, örök harc lesz.