Őszintén, első babát várók, Ti is érzitek, hogy bár az utolsó helyen, de azért is várjátok a babázást, hogy ne kelljen dolgozni menni, hanem otthon lehessetek?

Mikor terhes voltam,pont így voltam vele,mint te.

Aztán megszületett a kisfiam,AKIT IMÁDOK,de felülírt mindent,amit a babázásról gondoltam... egy kisgyerek hétfőtől vasárnapig 0-24 óráig tartó műszak,nincs az,hogy de jó vége a munkának és felrakom a lábam.

Én kaptam sajnos egy éjjel-nappal ordító hasfájós babát,de talán most kezd javulni a helyzet...túléltük.

Azt írod,hogy nem kell hajnalban dolgozni menni...szerintem fogsz eleget éjszakázni,meg hajnalban a babával a karodban fel-alá sétálni,bár legyen szerencséd és ne így legyen.

Valakinek ez kimarad az életéből,én nem voltam ilyen szerencsés.

Kisfiam mostmár 6 hónapos,egyre cukibb,én megmondom őszintén,most kezdem élvezni,hogy anya lettem :-)

Nagyon sokat vártunk a babára, végül lombikkal sikerült! Amikor még a stimuláció tartott, mondtam a munkatársaimnak, hogy imádom a munkám (mozgássérültekkel dolgozom), tényleg ez a hobbim, de valahogy elég volt. Teljes szívemből arra vágyom, hogy otthon legyek és minden percemet a kisbabámnak szentelhessem. :)))

Sikerült a lombik, 8 hetes ikerterhes vagyok! :)

Persze. :) Én úgy vagyok vele, hogy mindig várom az újat:

Szülés előtt a babázást,most pedig lassan bölcsis lesz, most a munkát. Ez ilyen, engem mindig a váltás,"más fajta" munka kikapcsol. Amíg suliba jártam, akkor a házimunka kapcsolt ki.