Miért érzem azt egyre jobban, hogy el kellett volna vetetnem? Már 6 éves.

Mindenképpen keress egy szakembert magad és a lányaid érdekében. Nyomot hagy rajtad, a lányodon is és a testvéri viszonyon is.

Nem szégyen segítséget kérni.

Őt köti a titoktartás és nem fog elítélni, hiszen segítséget kértél.

Tudod, ez engem mélységesen felháborít! Már 6 éves a kislányod, arra van eszed, hogy ne szeresd és még csak megmagyarázni sem tudod!! Arra viszont már nincs, hogy szakemberhez fordulj, mert ciki! pfff...

Milyen szülő vagy Te??

Nehogy elképzeld, hogy a kislányod ebből semmit nem érzékel!! El sem tudom képzelni mit élhet át szegény kislány! Reménykedj benne, hogy még nem késő és egy normális felnőtt lehet belőle, ha Te kezelteted magad.

Bocs, hogy nem foglak sajnálni! Elvetetni nem volt szíved a nagy 17 éves agyaddal, de nem szereted!

Na nem ragozom tovább, mert már így is 200 a vérnyomásom...

Érzéseket elég bajos lenne megmagyarázni. Értem, hogy miről van szó, értem az okát is, hiszen egy nem tervezett gyerek, akit voltaképpen nem is akartál, és ha már szóba került, hogy az apja nem engedte örökbe adni, akkor gondolom felmerült, hogy te inkább ezt tetted volna. Szóval értem a probléma okát, viszont azt te is látod, hogy ez így nem jó, nincs rendben - nyilván látod, hiszen máskülönben nem írtad volna ki ezt a kérdést. Na meg persze ez a gyerek aztán végképp nem tehet semmiről, hiszen akárhogy is vesszük, a ti döntésetek volt az, hogy ő a világra jöjjön. És hiába nem mutatod felé, hogy mit érzel, azért ettől még ő azzal tökéletesen tisztában van, hogy valami nincs rendben.

Szóval én mindenképp azt javaslom, hogy keress meg egy pszichológust, mert úgy látszik, a lányod születése a te életedben egy máig feldolgozatlan trauma, amivel valamit kezdened kell. Segítséget kérni nem szégyen. Szégyen az, ha felismerjük, hogy probléma van, de nem teszünk ellene semmit.

Akkor az az alapvető kérdés, ha már egyszer felismerted a problémát, hogy akarsz-e változtatni rajta, vagy marad minden a régiben.

Mert ha változtatni szeretnél, akkor szedd össze a bátorságodat, és fordulj pszichológushoz. Hallott már cifrábbat is, nem te leszel az első, másrészt titoktartási kötelezettsége van, úgyhogy ki nem adhat semmit.

Ha meg nem szeretnél ezen változtatni, akkor az eléggé sajnálatos a gyereked szempontjából, mert egy egész életet keserítesz meg vele (persze az övére gondoltam).