Apák szerepe? (mi a véleményetekerről a cikkről? )

A "családfenntartó" szerep már nem létezik, olyan munkából élö család nincs, ahogy az apa el tudja tartani a családját egyedül.

Minden fejlettebb társadalomban a kétkeresös család a megszokott, ebböl következöen mindkét fél családfenntartó szerepet tölt be. Ugyanakkor - mivel az anya nemcsak anya, hanem dolgozó nö is - az apának is majdnem ugyanannyi szerepe van a gyereknevelésben, háztartásban, mint a nönek.

Ezt nem ártana MO-on is felfogni az embereknek, és nem középkori modellekhez ragaszkodni.

Abszolút gondoltat ébresztő,bár cikktől függetlenül is volt és van véleményem erről a témáról.

Azt gondolom,hogy mindkét modell működőképest lehet, látok mindkettőre jó példát. De sajnos ez a kevesebb. Ezen kívül rengeteg félreértelmezés van. Leggyakoribb hiba a régi és az új rendszernek a keveredése, hogy a nőknek megengedett a "karrier" építés (nevezzük "egyenjogúságnak", miközben nagyon nem az),de az is elvásás, hogy a háztartást is 100%ban ő vezesse, gyereket is ő neveljen. Mennyi ilyen példát látok és milyen rossznak tartom. Most nem arról beszélek amikor GYED-en van az anyuka, mert akkor átmenetileg valóban háztartásbelivé válik, nem azt mondom, hogy a férfi semmit ne segítsen akkor, de akkor kézenfekvő, hogy ő fog mosni, főzni, stb. A baj akkor van, ha a munkába visszatéréskor is maradnak ezek a kötelezettségek és egyenlőtlenül lesznek a terhek elosztva.

Nem tudom, hogy a cikknek melyik mozzanatára vagy kíváncsi bővebben. Írok még szívesen.

Nálunk a férjem dolgozik, ő a család fenntartó, én itthon vagyok a gyerekekkel mint Anya, aki mos főz takarít, ellátja a gyerekeket.

Nekünk ez így jó, a férjem keres annyit hogy megélünk belőle, futja mindre amire szeretnénk, nem nélkülözünk, boldogan, jól élünk.

Nem vágyom dolgozni, szeretek itthon lenni, sütni főzni.

A féjem a pénzt keresi, enyém a háztartás!

Nem várok el tőle semmit, hisz dolgozik reggeltől estig, sokszor hétvégén is, én meg csak itthon vagyok, a gyerekekkel játszom, ide oda megyünk, amit nem érzek munkának!

Ebben az "átváltoztatásban" szerintem a nőknek nagy szerepe van. Ha már otthonról nem hozzák sokan a példát, akkor a nőknek kell megtanítani mit várunk tőlük. A férjem (akkor még barátom) is természetesnek vette mikor összeköltöztünk, hogy én takarítsak, főzzek. Nem arról volt, szó hogy nem tudtam volna megcsinálni egy akkor még kétszobás panellakást egyedül, de ugyanannyit dolgoztam, úgy gondoltam vegye ki a részét, most kell lerakni az alapokat hosszútávra is. Voltak vitáink, hogy miért kell már megint (egy hét múlva:)) takarítania, de megszokta, természetessé vált, hogy ő is csinálja, a főzésbe is besegít. Mikor megszületettek a gyerekek akkor ő kicsit visszavett, otthon voltam mindent meg tudtam csinálni, este néha elmosogatott. A gyereket viszont szinte első perctől fogva rá is bíztam, lettek esti "feladatai", ha elmentem egy héten egyszer valahová otthon maradt velük (persze fordítva is működött). Ha pedig a gyerekben is kialakul a kötődés, akkor onnantól kezdve az apának sincs menekvés. Játszani kell, altatni kell stb. ha a gyerek megy és mondja. Mióta dolgozok kb. ugyanannyi részt veszünk ki mindenből. Szerencsére mindketten 8 órában dolgozunk(néha ő plusz egyet ráhúz), nincs mellékállása, itthon van, illetve velünk van, akárhová megyünk.

Szerintem a pasikat noszogatni kell, különben elkényelmesednek.

Tény, hogy az első 2-3 év, nehéz a férfiaknak is. Mikor az anya otthon van, "csak" annyi a feladata, hogy a gyerekkel legyen, ő pedig dolgozik, ott a vállán a felelősség, hogy egyedüli családfenntartó. És akkor még este váltson szerepet, hagyja kint a külvilág gondjait, legyen megértő férj, vegye ki a részt a gyerek körül. Ez nehéz. Senki nem állítja, hogy nem az. Ahogy nehéz az anyának is napi 24ben a gyerek mellett lenni. Még akkor is, ha néha vannak programjai, akkor is sok mindent fel kell adnia az addigi életéből főleg míg szoptat. Nem tudom melyik a nehezebb, melyik a könnyebb oldal. Azt viszont tudom, hogy én úgy vállaltam gyereket, hogy van neki egy apja is. Akiből nem csak annyit kell látnia a gyereknek, hogy hazajön, beül a tv / számítógép elé vagy átöltözik és megy a haverjaival. Ezeket is megteheti persze, de nem állandóan. Ha valakinek gyereke születik, legyen nő vagy férfi annak legyen a gyerek az első. Kikapcsolódásra szükség van, de olyan kevés ez az idő, mikor a gyerek még igényli a szülő társaságát, nem kamasz, nem felnőtt ember, hogy nem értem, miért vannak apák akik ebből ki akarják vonni magukat. Annyira varázslatos egy kisgyerek. Van persze gond is velük, de ugyancsak kárpótol.

Ha pedig az anya is munkába áll onnantól kezdve nincs egy szemernyi kétely sem bennem, hogy 50-50%ban meg kell osztozni mindenben.

Kinek, mi a lényeg. Azért kérdeztem vissza, hogy melyik részéről szeretnél beszélni.

Én is úgy gondolom, ahogy a cikk is, hogy nem Anyává kell válni, hanem szülővé (vagyis Anyává és Apává). Szintén a régi beidegződést igazolja, hogy az anyákra van legtöbb helyen kiélezve a kérdés. Ezek szorosan összefüggő dolgok. Senki nem értett félre semmit