Nektek hogy esne hogy a párotok bulizik ti meg 2 gyerekkel otthon vagytok?

Megjegyzem, nem tudom mi lett volna ha annyira nem vagyunk egy hullámhosszon, és folyton nélkülem kell mennie, mert én tehernek érzem a gyerekeket...nem tudom. Nálunk nem így volt én társa voltam ebben, hisz jólesett a barátokkal lenni és a gyerekeimet is tudtam rendezni.

Minden helyzet más, minden ember más. Tény sok olyat látok, hogy anya kifogásként mondja a gyerekeket és egy idő után apa már csak egyedül jár, mert valamiért beleun a beszűkült otthonlétbe, beleun abba, hogy folyton hívja anyát, de az mindig a gyereki mögé bújik. Láttam ilyet. Nem vagyunk egyformák. Mindenkinek mások az igényei. Én se szólok meg másokat, engem se "agyasozzon" le senki. Semmi oka rá. a gyerekeim semmi hátrányát nem látják...megérteném ha valami felborult érzelmi intelligenciájú, debil gyerekeim lennének, DE NEM!!!!!!

az előtt is elment bulizni ? vagy a szülések után kezdett eljárogatni ? ....

és mikor olyan későn ért haza mit mondott ? miért olyan későn jött?

amúgy mivel mi az előtt sem voltunk bulizósak, rosszul esett volna ha eljárkál, mert amúgy abszolút nem az a típus...(sem ő sem én ....) ....

az a legnagyobb baj hogy a közös programokra nem vevő, mert ez a gyerekeknek is jó muri hogy mind együtt mentek, nem mindig csak anya jön....ráadásul nekünk ezek a programok kapcsolatépítőek is mert jól érezzük magunkat egymással, miközben a gyerekek játszanak mi megbeszéljük a munkahelyi és egyéb dolgainkat...

Házibuli és házibuli között óriási különbségek vannak, lehetnek! Nem mindegy, hogy baráti párok, házaspárok jönnek össze, vagy esetleg van köztük néhány egyedülálló férfi és nő is. Ha a férjed rendszeresen egyedül mutatkozik ilyen házibulikban, elképzelhető, hogy előbb-utóbb ezt valaki kihasználja... Én egyáltalán nem örülnék, ha a férjem ezt csinálná...

Más, ha néha elmegy itthonról, és késik pár órát, de délelőtt hazamenni? Érdekes,én nem is tudom, hirtelen mit mondanék neki. Szerintem tuti ébren várnám addig, amíg haza nem ér!!!

Nekünk egy másfél éves kislányunk van. Megmondom őszintén az elején, amikor még pár hónapos volt a babánk én mindig megsértődtem kivétel nélkül, ha nagy ritkán elakart menni valahová sörözni a haverokkal. Nem értettem magam, hogy miért, picit depressziós voltam, folyton veszekedtem, kiabáltam Vele, hogy miért megy el, miért nem marad itthon, egyszerűen nem akartam, hogy menjen. Én sosem tudtam magam lekötni amíg Ő házon kívül volt, ugyanis a kislányunk velem kettesben persze, hogy mindig rosszalkodott. :) Bezzeg amikor már Apa hazaért, rögtön fülig ért a szája. :) (amikor már kicsit nagyobb lett)

Ez egészen egy pár hónappal ezelőttig így volt.

A kislányom 10 hónapos korától kezdve visszamentem dolgozni. Nemsokkal később a Páromat elbocsátották a munkahelyéről és Ő "kényszerült" itthon maradni a gyermekünkkel. Teltek a hetek és egyre rosszabb lett a kapcsolatunk...Folyton martuk egymást, veszekedtünk, kiabáltunk és én örültem amikor eljött a másnap és mehettem dolgozni. Már én zavartam hétvégén, hogy menjen el és szórakozzon inkább, csak itthon ne legyen, hogy ne kelljen egy légtérben lennünk... Mivel a lányunk már nagyobb, sikerült lekötnöm magam, amikor Ő elaludt bekapcsoltam egy jó kis sorozatot, vagy leültem beszélgetni a facebook-on a barátaimmal, akikkel egyébként nincs lehetőségem. Vagy zenét hallgattam, olvastam...stb. És rájöttem, hogy erre szükségünk van! Megértettem ennek a lényegét és azóta nem piszkálom ha elmegy, nem kérem számon, hogy miért akar menni, ugyanis én bárhová is mentem külön nélküle, ez sosem zavarta, sőt, kifejezetten örült neki.

De Ő ugyanúgy szívesen eljön a játszótérre, vagy elkísér bennünket a játszóházba, ha nem vagyok itthon rendezi a gyermeket, pelenkázza, eteti, fürdeti ... stb. Nem marad ki egész éjszakára és nem házi buliba jár. A házi buliról nekem az a véleményem, hogy az nem családos embereknek való, legalábbis nem úgy, hogy a felek külön mennek. Én úgy érzem, hogy egy házibuliba igenis ketten jó elmenni, együtt kikapcsolódni, az nem egy kocsma ami kanbuli is lehet akár, az egy házibuli ahol nyilván vannak férfiak, nők vegyesen. Én lennék annyira toleráns egy férfi helyében, hogy amíg a feleségem nem érzi úgy, hogy szívesen hagyná rá másra egy estére/éjszakára a gyermekünket addig én sem mennék ilyen jellegű buliba Nélküle. Ebbe nem hal bele senki. :) Szerintem ketten sokkal jobb elmenni és így fair! Nem csak a kérdezőé a két gyermek, hogy csak Ő hordja Őket a játszótérre meg ide-oda. Apuka is nyugodtan kiveheti a részét ebből!

Nekem önmagában azzal a ténnyel nem lenne problémám, hogy a párom alkalmanként elmegy buliba nélkülem. Jó, nálunk már nagyobb a gyerek, meg lehet oldani, hogy mindketten elmenjünk, de van, hogy nem megy, így ilyenkor, ha az ő baráti társasága szervezi a bulit, akkor ő megy, ha az enyémek, akkor én megyek.

Az már kicsit más szituáció, ha másnap délután 11-kor ér haza, bár én nem feltételeznék azonnal megcsalást, inkább azt, hogy annyira kiütötte magát, hogy eldőlt, mint egy zsák, és későn ébredt fel. Mondjuk te ismered, te tudod, mire mekkora az esély.