Nektek hogy esne hogy a párotok bulizik ti meg 2 gyerekkel otthon vagytok?

Az nem bántana, ha néha eljárkál.

Az viszont nekem is rosszul esne, ha húzná a száját, ha a gyerekekkel kellene lennie, illetve ha ő eljár, akkor én is megkérném, hogy vigyázzon a gyerekekre, amíg én is kicsit kiszellőztetem a fejem.

Szerintem soha nem azzal van baj, ha kikapcsolódik az egyik fél. Hanem azzal, ha nem vesz tudomást arról, hogy a másikat is megilleti ugyanaz (ha nem is pont ebben formában, de igenis meg kell osztozni a feladatokban és a kikapcsolódásban is).

> házibuliba jár, van ott szoba ahova elvonulhatsz.

Ez ugye csak vicc? :)

Egy pici gyereket a megszokott környezetből kiragadni elég stresszelő lehet szegénykének. Zaj, szagok, nyüzsgés.. szted erre van szüksége éjszaka?

Egyébként a kérdésre válaszolva: én önzőségnek tartom.

Nem mondom, hogy nem járok, jártam el néha kocsmázni, de csak akkor, ha pl. anyósom nálunk aludt, egyedül sosem hagytam a kiccsaládom. Meg éjszakára sem maradtam el.

A mi kapcsolatunkban sosem volt probléma, ha eljártunk külön bulizni, tehát engem egyáltalán nem zavar, ha elmegy a haverjaival, főleg havonta egyszer nem. Ugyanúgy úgy ahogy néha-néha én is megengedek magamnak 1-1 csajos estét, olyankor ő van a gyerekekkel.

Az viszont nekem is nagyon rosszul esne, ha közösen nem akarna sehova kimozdulni velünk.

Havonta talán túlzás. Nem tudom milyen buli ez. Mi kb. hetente összeülünk a barátainkkal (2-4család) alkohol nem folyik, max egy kis boroskóla, sör. Egy-egy pohár, aki nem vezet, nem szoptat :) "Normális buliba" szilveszterkor voltunk utoljára. Egyébként egy évben 1szer ha elmegyünk egymás nélkül bulizni, csajos vagy pasis szülinapra, leány/legény búcsú. De összeülni összeszoktunk a barátnőimmel férfi, gyerek nélkül kb. havonta kétszer, ahogy a férjem is jár focizni a minden héten a barátaival.

A nagy bulizásokat pedig már magunk mögött hagytuk még a gyerekek születése előtt, "megöregedtünk" :)