Van itt olyan, akinek kisgyermek korában mondták meg, hogy van idősebb testvére, aki nem él?

Ugy fogja kezelni, ahogy ti kezelitek.

Ha nektek ez nyomasztó és fájdalmas neki is az lesz.

Ha jártok temetöbe akkor beszéltek is róla. vagy is mondjátok hogy most megyünk a temetöbe a zolika sírjához. ha egyszer megkérdezi, akkor mondod hogy nagytestvére van ott... Olyan mesét mondasz róla amit te akarsz, mert a ti hitetek szerint kell nevelni. Pl angyalok közé ment, vagy csak ellett temetve, vagy a mennybe van vagy amit ti hisztek. Amit soha de soha ne tegyél, hogy egyáltalán az alvással kapcsolatba hozod. a nagytestvér nem elaludt, és nem örökre alszik..., hanem meghalt. a kettö között óriási külmbség van. a gyerekben könnyen kiválthat egy félemet az alvástól, ha a halált az alvással hozzák össze. ez az egyetlen tilos dolog.

ányod mindent hall amit beszéltek, így már biztosan van képe, hogy ott mi ven. Ha kérdez akkor mondod a hited szerint.

Én 8 éves voltam, és akkor is csak félinfókhoz jutottam.

Mondjuk nálunk nincs sír.

Jobb lett volna, ha egyenesen beszélnek velem, hagyják, hogy feldolgozzam, kérdezhessek róla, amikor eszembe jut.

Már 36 éves vagyok, és gyakran beszélgetünk a húgommal, hogy milyen lenne, ha hárman lennénk tesók a bátyánkkal.

szerintem még kicsi hozzá, még várhatnátok vele amíg nagy lesz...tudja mondjuk hogy ott van a testvére de majd ráértek erről mesélni ha sokkal nagyobb lesz!!

szerintem a halálról meg végképp nem kell beszélgetni vele még....

3-as válaszoló vagyok...

nekem van halva született testvérem,( a 8. hónapban megszületett )..én nem kisgyerekként tudtam meg, mert neki sírja sem volt de gondoltam rá mi lenne ha ő is élne, hogy nézne ki, ......a halála évfordulója körül is gondolunk rá...de leginkább az én meg nem született babáimra szoktam gondolni...

én mondjuk majdnem felnőtt fejjel tudtam ezt meg, szóval nem tudom hogy egy kisgyerek ezt hogy éli meg .....

En korulbelu 8-9 eves lehettem amikor elmeseltek nekem, hogy volt egy kistesom aki meghallt. O igaz utannam szuletett de mivel nagyon pici volt a korkulombseg (17 honap) igy semmire az egvilagon nem emlekszem vele kapcsolatban. Valahogy egyetlen egy dolog maradt meg bennem de ez is inkabb anyuhoz kapcsolodik, hogy ejjel csorgott a telefon en felebredtem a kisagyban es ki akartam jonni. Anyum meg sirt, nagyon sirt. A nagymama jott oda hozzam es itt megszakad az emlek. Kesobb a nagyimnak meseltem ezt az emlekemet (valamikor mar tini koromban) es o meselte el, hogy akkor hivtak anyut es aput a korhazbol telefonon hogy meghallt a kisocsem.

Mikor elmeselte anyum 8-9 evesen, hogy volt egy kistesom akkor a tesoval kapcsolatban semleges erzest ereztem. Nekem nem fajt vagy okozott lelki toreset de, ahogy edesanyam meselt atereztem a fajdalmat. Ugy emlekszem inkabb ot sajnaltam. Ezert ez volt az egyetlen alkalom, hogy o szobahozta es ez volt az egyetlen alkalom, amikor megkerdeztem miert halt meg. Erre pontosan emlekszem. Edesanyam meg elmeselte roviden a tortenetet, hogy mi tortent. Mivel szomoru volt latni a fajdalmat soha de soha tobbet nem emlitettem es kerdeztem semmit ezzel kapcsolatban, hogy ne lassam ot szomorunak. Pedig biztosan enelkul is gondolt ra nap mint nap de nem akartam en lenni a szomorusaganak az okozoja. Szinten sajnalatot ereztem a kistesom irant is aki szenvedett. De mivel nem volt kotodes koztunk, nem lattam, nem ismertem szamomra keptelenseg volt, hogy hiannyozzon vagy barmi mast is erezzek a sajnalaton kivul. En ugy voltam vele es ugy vagyok a mai napig, hogy amit soha nem ismretem az nem hianyzhat es nem okozhat fajdalmat csak a tudat elszomorit.