Harmadik gyerek vagy karrier?

Igaz nincs olyan "extra" végzettségem, amiben marha nagy karriert lehetne befutni,de nagyon érdekel a cukrász szakma illetve a sminkes,manikűrös is.És úgy érzem van hozzá tehetségem,szeretném kitanulni és csinálni.

28 éves vagyok, van 2 fiam(2 éves és 2,5 hónaposak).Úgy tervezem,tervezzük, hogy szülök még egyet és utána vagy közben kitanulom az egyik szakmát,aztán elhelyezkedem benne.

Én mindenképpen szeretnék 3.babát,és tudom, hogy nem egyszerű a mai világban 3 gyerekkel,de inkább egyszerre legyenek kicsik és utána elkezdhetem amit akarok,minthogy félbe kelljen majd szakítanom azt,amit csinálok.Arról nem beszélve, hogy nekik is jó, ha egyszerre nőnek fel.

Igazából nekünk nem kérdés, hogy legyen-e 3.,mert nagyo szeretnénk.

Ha te is szeretnél,akkor félő, hogy később nagyon megbánod, hogy nem szültél...

Nem akarlak elkeseríteni, de szerintem már kettő is akadály. Ha az első születése előtt nem dolgoztad be magad a szakmába, valószínűleg csak beosztotti szinten tudsz elhelyezkedni, függetlenül a végzettségedtől. Ebben az esetben pedig - hangsúlyozom, csak szerintem - nem is fogsz tudni innen lényegesen előre lépni, míg kicsik (kisiskolások) a gyerekeid. Ha bedolgoztad, akkor csak az a kérdés, hogy visszavárnak e, illetve továbbra is munkamániás maradsz e. Ha nem várnak vissza, akkor nehéz középvezetői vagy vezetői pozícióba elhelyezkedni, pont a két kisgyerek és a kiesett évek miatt.

Én az elsővel középvezetőként jöttem el szülési szabadságra, visszamenni már nem tudtam. Mivel szerettünk volna másodikat, inkább a családbarát munkahely volt az elhelyezkedésnél a cél, mint a magasabb pozíció és jó fizetés (4 év van a gyerekek között, így másfél évet dolgoztam a második születése előtt). Most, hogy itthon vagyok a picivel, magasabb pozícióba nem is vágyom már vissza. Látom, hogy mennyi idő és energia két gyerek, ha tényleg foglalkozni is szeretnél velük. De az anyagiak miatt a harmadikat meg nem is fogjuk bevállalni. Pedig eredetileg ő is tervben volt.

Nézd, nekem 2 éves a nagyom és 6 hónapos a kicsim, középvezetői pozícióból jöttem el. Most szóltak, hogy végelszámolják a céget, úgyhogy pá-pá munkahely és karrier.

Én is nagyon-nagyon vágyom még egy babára, és úgy gondolom most szeretném megszülni őt is 1-2 éven belül, ha már úgysincs hová visszamennem... Azt nem szeretném, hogy visszamegyek dolgozni, megint végigtaposom az utamat, elérek egy bizonyos szintet és utána megint gyed-re menni... Á, nem!

Úgyhogy most nálam az a terv, hogy elkezdtem továbbképezni magam (van még egy két papír, amit ha megszereznék még esélyesebb lennék bizonyos pozíciók betöltésére). Bármennyire is kutya nehéz, az itthon töltött 2-3 évben MEG KELL szereznem a papírokat, aztán tényleg már "csak" az a feladat, hogy valami jó munkát is találjak, bár nem titkolt vágyam, hogy saját magam ura legyek, és itthonról (is) dolgozhassak. (pénzügyi, könyvelői szférában mozgok)

Én a harmadik mellett döntöttem. Pontosabban nem volt ez igazi döntés, mert nem mérlegeltem semmit. Nekem nagyon fontos az anyaság, és a megálmodott három gyerek.

Már a harmadik tervezésekor mondtam a feletteseimnek és az engem nagyon-nagyon visszaváró munkatársaimnak, hogy tervezzük a harmadikat, és csak akkor megyek vissza dolgozni, ha már ő is oviba megy. El voltak kámpicsorodva, és sajnáltam is, hogy csalódást okozok. Ennek ellenére nekem ők a legfontosabbak, ilyen vagyok... Ugyanakkor semmi kétségem a saját képességeim felől, hogy bármikor tudom folytatni, amit abbahagytam, meglesznek a lehetőségeim és talán a kellő erőm, energiám is.

Nagy kérdés, hogy kinek mi okoz boldogságot, mitől érzi a teljességet önmagában. Úgy érzem, én akkor tudok teljes és megelégedett életet élni, ha tisztességes, boldog, kiegyensúlyozott gyermeket tudok felnevelni, ha a férjemmel is megvan az érzelmi kapcsolat (nagyon szeretem... :)), és ha látom, hogy épül, halad a munkám. Megteszem, amit görcsök nélkül, a legjobb tudásom szerint tenni tudok, de az időm, erőm egészét nem adom oda. Kell a családnak.

Nálunk így megy ez.

Én pedagógus vagyok. Számomra ez inkább hivatás, mint nagybetűs KARRIER. Szülés előtt 5 és félig tanítottam. A munkahelyem visszavár (eddig).

Most a második gyerekkel vagyok itthon folyamatosan, már 4. éve.

Ha ő ovis lesz, biztosan visszamegyek. (Elvileg ugye, mivel még megvan a helyem, határozatlan a szerződésem.)

Nagyon szeretnék tanítani és érzem is, hogy kimaradás ez a 4 év, mai még több lesz majd.

Harmadik gyereket emiatt most nem tervezek, pedig amúgy vállalnék. De egyszerre mindkettő nem megy és félő, hogy kicsúszok a "biológiai időmből" is.

Szia! Ha szeretnél még egy babát, akkor szerintem ne gondolkodj rajta. Babát csak most szülhetsz, később már nem ha idős leszel. Karriert viszont bármikor építhetsz. Szerintem a munkáltatók felé mindegy hogy 2 vagy 3 gyereked van. Már nem oszt nem szoroz. Nekik inkább az a gond, hogy egyáltalán van gyerek. Tisztelet a kivételnek, de sajnos így van többnyire. Ne a munkáltatóval foglalkozz, hanem a saját életeddel. A munkáltató se foglalkozik veled. Azt tedd amit a szíved diktál. Ráadásul 3 gyerekkel nagycsaládos leszel. További adókedvezmény, ingyen étkeztetés oviban és iskolában, ingyen vagy kedvezményes tankönyv. És egyéb kedvezmények. Azt javaslom, hogy nézz utána mi jár 3 gyerekre.

Ha szülni szeretnél, akkor szülj! :-)

Én is ezen dilemmáztam, de végül a sors a 3. felé terelgetett. Azt hittem visszavárnak a munkahelyemre, aztán szépen kirúgtak... kerestem állást, de nem találtam, pedig van diplomám, nyelvizsgám. Aztán úgy döntöttünk a férjemmel (szerencsére jó melóhelye van), hogy vállaljuk be a 3-at aztán később lesz időm eldönteni, mihez is kezdhetnék. Karriert 2 gyerekkel sem könnyebb építeni, mint hárommal, úgyhogy szerintem tökmindegy! A gyerek mindenképpen "hátrány" a munkáltatóknál.

Azért gondoljátok át alaposan!

Ha karriert szeretnél most építeni, akkor már lehet, hogy nem fog beleférni a 3., mert ahogy előttem is leírták amig otthon vagy visszavethet az előrelépésben. Ha most vállalod be a kicsit, később még találhatsz olyan munkát, ahol tudsz érvényesülni, és ahogy egyre nagyobbak a gyerekek, egyre könnyebb lesz! Dolgozhatsz még eleget a nyugdíjig! Bár nem tudom, hány éves vagy!

Jó "agyalást"! Sok sikert!