"Egy gyerekünk lesz, hogy mindene meglegyen. " Aki így gondolja, mit ért alatta?

Akkor félreértettelek bocsi. Ezzel egyet is értek, hogy a szülőnek nagyon nagy a felelőssége

11-es válaszadó vagyok. Sokak szerint demagóg a szöveg... őszintén így gondolom. Talán a neveltetésemből adódik, nem tudom. Ikertestvérem van, vele nőttem fel. Nagyon szegények voltunk, tudom, milyen ha kinéznek, vagy kinevetnek. De ha azt mondanák nekem, hogy magasabb, akár kiemelkedően magas életszínvonalon nőhettem volna fel, ha nincs testvérem, soha nem választanám azt. Igen, érhetik a gyereket beszólások, talán nem jár nyelvtanfolyamra, a szülők tanítgatják otthon, ahogy erejükből telik, talán dolgoznia kell, ahogy nekem is, már középiskola mellett is. De egészséges értékrendje és normális gondolkozása lesz, nem úgy, mint azoknak, akiknek ugyan ki tudják fizetni a tanfolyamokat, de lenézik a másikat a cipője miatt! Nem akarok általánosítani, mert van ilyen és olyan ember, minden anyagi szinten. De azért, mert azt gondolom, a testvér fontosabb, mint a nyelvtanfolyam, még nem vagyok demagóg. Csak hagyományos értékeket tisztelő ember. Számomra az, hogy egymást segítjük, szeretjük, fontosabb, mint a nyelvtudás. Most tanulok felsőoktatásban, felnőtt fejjel, mert annak idején nem telt rá. De köszönöm, jól vagyok.

Meg még azt is hozzátenném, hogy nem csak a szülőnek van felelőssége. A konkrét szituációban a tanárnak is nagyon nagy felelőssége van, azzal, hogy hogy reagál. Persze tudom, hogy nehéz, de szerintem az a legmegfelelőbb reakció, ha nem szemet hunyunk az ilyen viselkedés felett, hanem akár az egész csoporttal közösen beszéljük meg a témát és rakjuk helyre a dolgokat. Lehet, hogy még mindig nem késő szóba hozni újra és elmondanod az egész csoportnak, hogy mi nem tetszett a viselkedésükben.

Lehet, hogy rosszul fogalmaztam a demagóggal, de nekem ez akkor is féligazság. Illetve nagyon belém tud gázolni az "önző vagy, ha nem adsz testvért a gyerekednek" szöveg is. Párom pl. egyke gyerek és a pénz miatt egyke, igen. Mert így futotta krumplis tésztára épphogy. Ha lett volna testvére, akkor még rosszabbul éltek volna. Természetes, hogy ha valóban lett volna neki, akkor nem mondaná, hogy bár ne lenne. De tökéletesen meg értem a szüleit, hogy van az a határ amikor ezt racionálisan mérlegelni kell. Ezért megértem ezt a gondolkodást is. Remélem a kérdező is érti már, hiszen pont ennek a megértésére irányul a kérdése.

Lehet, hogy furan hangzik de en inkabb ugy fogalmaznek, hogy mit kene az elsotol elvennem ahoz, hogy a masodikat tudjam finonszirozni anyagilag. :) En ugy erzem, hogy ehez nincsen szivem. :( Igaz mi kulfoldon elunk ezert arakrol teljesen mas kategoriaban beszelunk de pl. a kisfiamat uszni hordom mert egyszeruen imadja, ha lenne masodik gyerek errol mar anyagilag le kene mondani sajnos mert nem olcso. Nem lenne a vilagvege de egy valami amit imad es amit elvennek tolle. Mert gyesbol otthon egy babaval nem tudnank megengedni es, ha mar dolgoznek akkor az ovi arak miatt nem tudnam. Le kene mondani az evi ketszeri hazautazasokrol igy a fiamtol elvennem azt a lehetoseget, hogy a nagyszuleivel es unokatesoival gyarkrabban talakozzon... Ket gyerekkel + ket felnott jeggyel tobb mint 100ezer forintert (atszamitva) mar nem repkednek hazafele, sem masfele. Ezek csak egyszeru peldak de rengeteg ilyen van. Tehat 2 gyereknek tudnam biztositani a letszugsegletet, ehen nem hallnank, tudnam oket iskozlaztatni es a szereteten kivul ennyi az egesz amit adhatnek nekik. En oszinten leirom nekem ez nem lenne kenyelmes. En ennel tobbet szeretnek nyujtani a gyerekemnek es magunknak is. Azokat a lehetosegeket amiket most a fiamnak tudok biztositani mar nem tudnam egy masodik mellett. Igy inkabb ahogy te fogalmaztal megadok neki mindent amit adhatok. Peldaul, ha az ember nem tud megvenni egy autot, alberletben kell elnie... akkor azt valahogy elfogadja de en megorulnek attol a gondolattol hogy a gyerekem mondjuk tehetseges es nem tudom tamogatni a tanulmanyaiba mert anyagilag egyik naprol elunk a masikra es nallunk egy masodik gyerek egyenlo lenne ezzel.

Tökéletesen egyetértek az utolsó válaszolóval. a testvér kérdésről annyit, hogy nekem van testvérem, de nem vagyunk olyan jóban. Valahogy mindig úgy alakult az életünk, hogy nem tudtunk közel kerülni egymáshoz. Kicsi korban OK, de mostanság nagyon sok dologgal nem értek egyet, ahogyan él. Szóval nem hiszem, hogy testvér nélkül olyan rossz lehet.