Igazából azt sem tudom mit akarok, mi lesz így?

Nemrég írtam le a történetem ide.

25 évesen teherbe estem,úgyhogy nem terveztük.6 éves volt a kapcsolat akkor,együtt is éltünk,így megtartottuk.A férjem,aki közel 27 volt,nagyon örült neki,én is,de azért...na...Nem szerettem a gyerekeket soha,féltem megfogni egy kisbabát,ha a nagyobbak hisztiztek elborzadtam.Azzal szoktunk viccelődni,hogy a férjem tervezte a babát,én nem:D Telt az idő,én meg megbarátkoztam a gondolattal.Sőt,vártam.Azon kaptam magam a 14.héten-tehát eléggé az elején-hogy örülök neki,a boltban mindig a gyerekruhához mentem,minden kisbabát megnéztem,sőt leálltam az anyukájukkal beszélgetni,pedig eléggé távolságtartó vagyok.Hirtelen mindenkivel közölni szerettem volna,hogy terhes vagyok.Szóval boldog voltam,én aki rosszul voltam az anyaság gondolatától!!Megszületett,7 hónapos a kislányom,IMÁDOM,mindennél jobban szeretem,és el sem tudom képzelni,milyen volt nélküle.Hozzátenném,hogy az segített,hogy minden simán menjen,hogy határozott,vidám,jó életfelfogású vagyok,egy percig nem gondolkodtam azon,hogy jó anya leszek stb. sodródtam az árral.

Úgyis csak szeretni tudod majd,nem mindenkinél jön el az az áhítatos "anya akarok lenni érzés",amire te is vársz.Úgy,ahogy a kötődés is mindenkinél másképp alakul ki,van aki a születés pillanatában tudja,hogy "igen,ez az,és őt szereti a világon a legjobban" van aki csak később fogja fel a dolgokat.

Lehet,hogy egy-két év, és eljön az az idő,mikor biztosabb leszel Önmagadban és a körülményekben. Szokták mondani viszont, hogy a baba sosem jön a legideálisabb helyzetben,olyan nincs, hogy minden tökéletesen klappol,mindig találunk valami fekete foltot az élethelyzetünkön. Jelzem, a másik közhely is azért közhely,mert igaz: tényleg nagy öröm egy gyerek az életben, mondhatni, hogy a legfontosabb.

Teljesen más egy család vagy egy idegen baba, és ahhoz való hozzáállásod, esetlenséged, meg a Sajátodhoz való viszonyod. A sajátoddal fogsz boldogulni,mert a Tiéd. Ez jön magától. Ahogy 24 órát gondozod, eteted, játszol vele, Vele vagy. Összeszoktok.

Ha Neked most a vállalkozás fontos, akkor vársz egy kicsit, míg bedolgozod, aztán vállaltok gyereket. Nincs ezzel gond. Én is figyelem a munkám periódusát, a második gyerkőc nem érkezik még, oka a munkám. Most dolgozni akarok, ez az igazság. A fiam már kezd önálósodni, hisz 4,5 éves, most érzem,hogy kezdek levegőt kapni, amit kicsit ki szeretnék használni.

Tehát ha nem vagy biztos magadban, akkor várj egy kicsit még. Hogy tényleg igazi öröm legyen az a kisbaba, ne teher.Beszélgess erről a pároddal, ismerni kell az Ő érzéseit is, és azt, hogy ezt el tudja e fogadni. Sok örömet kívánok Nektek!