Sikertörténetek? Kisgyerekkel új párt találni?

Www.love.hu

Www.badoo.com

Könnyen bele lehet jönni, ujra randizás, ki kell magad csípni, az izgalom, hogy valahol találkoztok, egy kávé, vacsi, vagy mozi.

Kersnk kell, nem otthon sopánkodni!!!

Szia! A kisfiunk 2 éves volt, amikor az apja egyik napról a másikra otthagyott minket. Nagyon kiborultam, 2 évig nem is foglalkoztatott, hogy párt találjak. Utána sem konkrétan párt kerestem, csak összehozott vele a sors. :) Barátokkal voltunk pár napra síelni (jött az akkor 4 éves kisfiam is), és ott megismerkedtem egyik barátnőm testvérével, egy korban hozzám illő férfival. Nekem az elejétől kezdve szimpi volt, úgy láttam, én is neki. És persze egyből tudott a kisfiamról, mivel ott téblábolt mellettem. :) A második este elhívott kettesben melegszendvicsezni. A fiamat rábíztam egyik barátnőmre, elmentem, fantasztikus beszélgetésben volt részem. Hihetetlen volt, mennyi dologban hasonlítunk, mennyire ugyanúgy látjuk a világot. 2 nappal később megint elhívott, ekkor már vacsorázni, és virágot is hozott. Én ekkor mondtam neki, hogy csak akkor folytassuk, ha el tudja velem képzelni a komolyabb kapcsolatot is, és nem zavarja a kisfiam. Mondta, hogy egyáltalán nem zavarja, és ő is komoly kapcsolatot keres. Akkor voltunk 29, illetve 32 évesek.

Ennek már 4 éve. 3 éve együtt élünk, és a most 8 éves fiam imádja az új "pótapukát", rengeteg programot szerveznek, szeretik egymást. Nagyon jó a kapcsolatunk, olyanok vagyunk, mint egy boldog család. Még idén összeházasodunk, a közös gyerekünk már úton van.

Szóval ne keseredj el, vannak férfiak, akiket nem zavar a kisgyerek. :) Egyébként előtte is volt egy munkatársam, aki randira hívott (pedig tudott a fiamról), de nem mentem bele, mert nagyon ellenszenves pasi volt. Mondjuk azt nem tudom, hogy miféle kapcsolatot akart velem.

De egyik barátnőm is hasonló helyzetben van, mint én. Ő 5 éves kisfiú mellett kezdett el találkozgatni egy férfival, és úgy tűnik, egyre komolyabb a dolog. Szóval tényleg ne keseredj el. :)

33/N

Én ebből táplálkozom!

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..

Sziasztok.

En a sikertorteneteket gyarapitom.

Apuci masfel evesen szivodott fel.

Nem kerestem uj part, de ram talalt. A lanyom sose volt puszilgatos fajta. Nekem is ritkan adott puszit. Kepzeljetek el mikor eloszor talalkoztak az uj parommal, 2 eves mult.. Oda rohant hozza, megnezte a szines ovcsattjat, es megpuszilta :) aznap kapott vagy 20 uszit.. Levettek a labukrol egymast. Egyutt elunk 2 eve, ossze is hazaspdtun mar, par nap mulva jon a masodik baba.

A szerelem ra talal az emberre nem kell keresni..

A lanyom apakent tekint ra, ugy is hivja. Neki ez a termeszetes mar..

Nem tudom, mennyire számít sikertörténetnek, mert elég sok idő kellett hozzá, de a vége mindenképp pozitívum :)) Én a fiamat a születése óta egyedül neveltem, fiatal is voltam még meglehetősen (nem tini, de még jócskán fiatal), és bár terhesen, meg még utána is, meg voltam róla győződve, hogy nem leszek én egész életemben egyedül, azért nem ment ez olyan egyszerűen, mint ahogy elképzeltem. Pedig eleinte azért voltak érdeklődők, simán lehetett volna valami, volt is olyan, akivel együtt voltam egy ideig, de a fiam apja elég mély nyomokat hagyott bennem, egyszerűen férfiundorom volt, mindenkiben ugyanazokat a hibákat kerestem, amik őbenne megvoltak, és ha nem is találtam olyat, akkor kreáltam mást. Pedig igazából vágytam is rá, hogy legyen valakim, de nem voltam képes senkit beengedni az életünkbe, féltettem a nehezen kiharcolt szabadságomat (nem mennék bele a részletekbe, de tudni kell, hogy a fiam apja iszonyúan le akart korlátozni az élet minden területén, és örültem, hogy ebből kikerültem).

Nekem kellett hozzá egy jó 2-3 év, mire készen álltam volna rá, hogy el tudjak fogadni magam mellett egy férfit.

Amikor meg már tényleg készen álltam, akkor valahogy nem akart összejönni. A baráti társaságomban, meg az ismeretségi körömben zömével nálam fiatalabbak voltak, vagy olyan régi haverok, akikkel nem is tudtunk volna egymásra partnerként tekinteni, vagy már mindenki kapcsolatban volt. Napközben dolgoztam (csupa nő között), utána meg mentem a gyerekért, hát hol és hogyan ismerkedtem volna? Eljártam pedig olykor szórakozni, na de az is olyan volt, hogy a haverjaimmal mentem, "idegenekkel" nem is nagyon találkoztam.

Korábban már regisztráltam egy társkereső oldalra, voltam is párszor randizni, de azért azt mindenki tudja szerintem, hogy ott jópár hülyével összefut az ember, mire találkozik legalább egyetlen értelmesnek mondhatóval. És azért az sem volt egyszerű, hogy egy randira időt szakítsak, hirtelen hamarjában kerítsek valakit, aki a gyerekre vigyáz addig.

Na, lényeg a lényeg, már öt éves volt a fiam, amikor történt valami :) Kaptam ezen a társkeresőn egy levelet, válaszoltam rá, utána beszélgettünk pár alkalommal neten, lebeszéltünk egy randit, és úgy éreztem, hogy ilyen még nem történt velem: nem azon gondolkodtam öt perc után, hogy mikor mehetek már haza, úgy elment három óra, hogy észre sem vettem, és életemben először iszonyúan reménykedtem benne, hogy fogunk még másodszorra is találkozni.

No, azóta együtt is vagyunk, és valami hihetetlen módon nagy volt az összhang kettőnk között már a legelejétől kezdve, a gyerekkel is hamar megtalálta a közös hangot, most már együtt is élünk, igazi család lettünk :) Úgyhogy azt hiszem, most már minden a helyére került az életemben, de amint látod, ehhez el kellett telnie öt évnek. Közben sokszor már majdnem feladtam, majdnem beletörődtem, hogy nem fog változni semmi, aztán egyszer csak mégis :)