Mit csináljak, ha az anyósom nem tartja be, amit a babával kapcsolatban kérek tőle?

Kaptam hideget meleget.

Először is: én is úgy gondolom, hogy ebből nem csinálok balhét (nem is tettem). Az, hogy most csak pár napot van itt, már nem is olyn biztos, és már tervezi h milyen jó hogy ő nem dolgozik, csak az apósom, mert itt maradhat még egy hónapot, meg utána is jöhet amikor akar...És még erre sem szóltam be. MÉG.

Az utolsóval azért nem értek egyet, mert 7 év alatt semmi konfliktusom nem volt vele, és egyébként jól kijövünk. De: tapasztalatból mondom, hogy a babának igenis állandóságra, napirendre van szüksége, mert ettől érzi magát biztonságban. Igen, ha ez egy eset, akkor természetesen nem gond, de ezek után már nem ugrom le vásárolni, mert tudom, hogy felébreszti. Amíg ébren van, a szoptatáson kívül kb. hozzá sem nyúlhattam a gyerekhez már 4 napja, mert hogy ő olyan keveset látja... Őszintén? Neki volt lehetősége, 2 gyereke is van, és még csak pár hetes a kislányom és igenis, még ha keveset is látja, én is szeretnék vele lenni, mert nem akarom kihagyni azt az egy hetet sem az életéből. Önző vagyok, tudom. De akkor is, én vagyok az anyja, és minden porcikámban vágyom arra, hogy vele lehessek. De nem szóltam ezért, pedig igenis rossz.

Ezt csak azért írtam le, hogy nem szemét vagyok és csak akkor hagyom vele ott, ha alszik - amíg én főzök, ő vele van, amíg én csinálom a fürdővizet, ő vele van, én nem fürdethetem, mert ő csinálja, amíg a család eszik (jelzem elvileg alszik akkor a baba!) ő nem eszik mert ölben tartja, mert hogy csak úgy alszik el (ez nem igaz, nagyon jó baba!). Semmi apró részletért nem szólok. De ha megadom neki azt a bizalmat, hogy rábízom a pár hetes gyerekemet, és nem kérek tőle sokat, csak annyit amit ÉN MAGAM is betartok, akkor elvárnám, hogy ezt megtegye. Nem csomót keresek a kákán, de az unokaöcsénket az alatt a 10 nap alatt (akkor 5 napra mentek ki és végül kivett még szabit mert annyira nagy szükség volt rá, a sógornőm konkrétan sírva hívott fel akkor, de ő sem szólt be neki, mert mondtam neki h nézze el amiket csinál) úgy felborította a megszokott napirendjét (akkor volt 4 hetes, nagyon jó baba votl, vidám, könnyen elaludt, szólt ha valami baja volt egyébként csak mosolygott), hogy egy hónap alatt állt vissza rá... egy kicsi babának ennyit számít! Akkor én is úgy gondoltam, hogy csak a sógornőm hisztizik és ez apró dolog és hagyja, de azóta a húgom is szült, a legjobb barátnőm is, és látom, hogy tényleg fontosak ezek a dolgok egy gyereknek.

Arról már enm is beszélek, hogy ha ilyen dolgokban nem bízhatok meg benne, akkor mi lesz, ha valami nagyobb dolgot kérek? (Vicces, hogy pontezt írtátok, mert én cukorbeteg vagyok, laktózérzékeny és lisztérzékeny...)

Még egyszer mondom, azoknak akik azt hiszik csak felesleges konfliktust akarok szítani, emg szidatni az anyósomat: azt megtehetném mással is. Nem szóltam be neki, nem csináltam semmit, de tapasztaltabbaktól kérdezem, hogy ez normális-e és hogy lehetne békésebben leszerelni.

Ja és még valami: nagyon-nagyon jó a kapcsolatom az anyukámmal, és amikor ő volt itt, akkor is zavart, ha olyat csinált amit én nem szeretnék. Vele leültem, és szóltam neki, nem sértődött meg, megmagyaráztam, hogy ezt én miért így gondolom, meghallgattam az ő véleményét (6 gyereke van...) és amiben egyetértettem vele, abban még változtattam is! Ezt félek megtenni az anyósommal, mert azért jó a kapcsolatunk, mert eddig befogtam a pofám. Konkrétan mindig mindenben neki adtam igazat. Egyszer véletlenül olyat mondtam, ami ellentétes volt azzal, amit ő akart, és ezért KIDOBOTT a házukból, hogy menjek haza a családomhoz. A vicc az egészben az volt, hogy a saját egészségemml kapcsolatban beszélgettünk... Szóval félek neki megmondani...