Tettetek már olyat babával kapcsolatban, amiért aztán bűntudatotok lett?

persze :)

2 ilyen van amitől még mindig összeszorul a gyomrom.

egyik olyan 11 hónapos volt, jó nagy balhét csinált, be akartam vinni a szobájába büntibe, pont mikor léptünk be a szobába kivágta magát a kezemből, én meg már benne voltam a lendületbe így be is léptem a szobába, ő feje meg jó nagyot koppant az ajtófélfán :(((

másik, 13 hónapos korában nagyon beteg volt, hűtő fürdőt csináltam, addig a fürdőben szórakoztattam, hogy jobb kedve legyen, bohóckodtam, megharaptam finoman a hátát, ő meg úgy röhögött, hogy lefejelte a kád szélét, szétszakadt a szája, csak alul voltak még fogai, azzal megharapta a felső ínyét ami szétrepedt. ömlött a vér... :(((

míg élek bánni fogom ezt a két balesetet :(

3 évessel, de azóta is bánom.

Csapott, vágott, hisztizett. Megpróbáltam mindent, de nem nyugodott. Eltörtem az autóját dühömben. Akkor amilyen arcot vágott, még mindig előttem van, összeillesztette, annyira szomorú volt.

Soha nem teszek ilyet többé!!!!!!!!!!!!!

Még nagyon kicsi volt, amikor vittem a kezemben, és megbotlottam. Mivel féltem, hogy elesek vele együtt, rádobtam az ágyra. Aztán majdnem szívinfarktust kaptam, ahogy nyekkent szegénykém:(

Szerencsére nem lett baja.

:(

Igen.

Lányom 8 hónaposan kezdett kicsit nyűgösebb lenni. Párommal nem voltak rendben a dolgaink, sokszor voltam feszült és ideges.

Este, mikor a gyerek már 5x állt fel a kiságyban, akkor kikaptam a kiságyból, eltartottam magamtól, és ráordítottam, hogy "fejezd már be a kínlódást!" Kikerekedtek a szemei, még levegőt sem vett, annyira meglepődött. Aztán elkezdett sírni. Majd én is.

Annyira szégyelltem, ha most eszembe jut, akkor is összeszorul a gyomrom. :(

Ilyenkor feljön bennem, hogy "Örülhetek, hogy van egy csodás gyerekem, nem tehetem ezt vele!" Hűűű, basszus, soha többé!!!!!

én a nagyfiamnál mindig hibáztatni fogom magam azért mert elromlottak a tejfogai, nem kellett volna sem a tea cumisüvegből sem a cumi, pedig hiába mondja a dokink hogy ez inkább genetika én magamat hibáztatom.

Most azért is van sokszor bűntudatom, hogy állandóan rászólok hogy legyen csendben este mert a kistesó nem tud aludni tőle. 3 hónapos az öcsi igazából ő tolakodott be az esti rutinunkba, máskor nem zavarja a zaj de este mindig kipattan a szeme ha hangoskodik a tesó, pedig ő meg megszokta hogy fekvés előtt még kicsit ugrálhat az ágyon meg hogy énekelünk beszélgetünk stb, ez az ő kis rutinja volt ami nekem is kedves de egyenlőre nem tudjuk ezt tovább csinálni a picúr mellett.