Mit tehetnék ebben a helyzetben, úgy érzem lassan kikészülök, és nagy baj lesz?

Van egy lányom, akit be kell valljam, mivel egyke, talán a kelleténél jobban elkényeztettünk. Elég fiatalon sajnos terhes lett, mint később kiderült, egy kisebbségi fiútól. Későn szólt direkt, hogy ne lehessen elvetetnie, és a fiúhoz is ragaszkodott. Lelki betegen, de belementem abba, hogy befogadjuk a fiút. Egy hónap normális viselkedés, majd kimutatta a foga fehérjét:semmit nem segített, netezett egész nap, zabált, és egy fillért nem adott a rezsibe, nem dolgozott, majd mikor elküldtük, úgy távozott, hogy jó pár értékes holmit elvitt. Ettől függetlenül a lányom tartotta vele a kapcsolatot, majd ismét terhes lett (jelzem ekkor már 3 havi injekcióra hordtam, mert nem bíztam abban, hogy védekezik), de szintén akkor szólt, mikor már késő volt.

Azt kell mondjam nem jó anyuka: én főzök, mosok, takarítok, neki nem nagyon van türelme a gyerekhez, egész nap netezik, és csak veszekedések árán látja el az alapdolgokat. A nagyobb gyereken ez látszik, ő nem nagyon kötődik hozzá. Állilag mos eljutott odáig agyilag, hogy nem találkozik apukával, aki azóta se ad egy fillért se, 100%osan mi neveljük a gyerekeket. Erre kiderült, hogy megint terhes a lányom!!! Szintén késő már az elvetetésre!

Most azt állítja, nem többi gyerek apjától, hanem mástól, ő viszont nem akarja a gyereket, és nem is hiszi el, hogy tőle van.

Ami biztos, elköttetjük a lányom, de kikészültem, nem bírom.

Ez alatt az évek alatt a normális életünknek vége lett, anyagilag tönkrementünk, a férjemmel csak veszekszünk.

Mit tehetnék? adjuk örökbe? Sajnos nem menne bele a lányom, és én is azt hiszem még jobban tönkre mennék idegileg. Szívem szerint elzavarnám a lányom, de akkor az unokáimat is viszi, őket viszont imádom, és nem akarok nekik rosszat! Nem lehet a lányommal beszélni, olyan mint egy 15 éves, azt hiszi, mi mindent bírunk, de sajnos tényleg már a létminimumon tengődünk. Üvöltenék vele, ha csak rá kell néznem, annyira haragszom rá, pedig nem így neveltük...Mit tegyek?