Mit tehetnék ebben a helyzetben, úgy érzem lassan kikészülök, és nagy baj lesz?
Van egy lányom, akit be kell valljam, mivel egyke, talán a kelleténél jobban elkényeztettünk. Elég fiatalon sajnos terhes lett, mint később kiderült, egy kisebbségi fiútól. Későn szólt direkt, hogy ne lehessen elvetetnie, és a fiúhoz is ragaszkodott. Lelki betegen, de belementem abba, hogy befogadjuk a fiút. Egy hónap normális viselkedés, majd kimutatta a foga fehérjét:semmit nem segített, netezett egész nap, zabált, és egy fillért nem adott a rezsibe, nem dolgozott, majd mikor elküldtük, úgy távozott, hogy jó pár értékes holmit elvitt. Ettől függetlenül a lányom tartotta vele a kapcsolatot, majd ismét terhes lett (jelzem ekkor már 3 havi injekcióra hordtam, mert nem bíztam abban, hogy védekezik), de szintén akkor szólt, mikor már késő volt.
Azt kell mondjam nem jó anyuka: én főzök, mosok, takarítok, neki nem nagyon van türelme a gyerekhez, egész nap netezik, és csak veszekedések árán látja el az alapdolgokat. A nagyobb gyereken ez látszik, ő nem nagyon kötődik hozzá. Állilag mos eljutott odáig agyilag, hogy nem találkozik apukával, aki azóta se ad egy fillért se, 100%osan mi neveljük a gyerekeket. Erre kiderült, hogy megint terhes a lányom!!! Szintén késő már az elvetetésre!
Most azt állítja, nem többi gyerek apjától, hanem mástól, ő viszont nem akarja a gyereket, és nem is hiszi el, hogy tőle van.
Ami biztos, elköttetjük a lányom, de kikészültem, nem bírom.
Ez alatt az évek alatt a normális életünknek vége lett, anyagilag tönkrementünk, a férjemmel csak veszekszünk.
Mit tehetnék? adjuk örökbe? Sajnos nem menne bele a lányom, és én is azt hiszem még jobban tönkre mennék idegileg. Szívem szerint elzavarnám a lányom, de akkor az unokáimat is viszi, őket viszont imádom, és nem akarok nekik rosszat! Nem lehet a lányommal beszélni, olyan mint egy 15 éves, azt hiszi, mi mindent bírunk, de sajnos tényleg már a létminimumon tengődünk. Üvöltenék vele, ha csak rá kell néznem, annyira haragszom rá, pedig nem így neveltük...Mit tegyek?
..és még ki tudja, hányat fog szülni, hány apától...Ha felnőtt, sajnos az elköttetés is az ő dolga, nem lesz beleszólásotok.
Kérdező, azt tenném, amit itt írt fentebb valaki: 2 nagyobb gyereket magamhoz venném nevelném, ő meg mehet, amerre lát.
Az elköttetéssel egyet ért, de az is sok pénz, ahogy elmondták...Apasági vizsgálat is kéne, mert állítólag a srác, aki az apuka, ha kiderül, hogy az övé, anyagilag segítene valamennyit.De a költséget nekünk kell fizetni, azt mondta, tutira azt gondolja, hogy nem az övé, és potyára nem ad ki ennyi pénzt.
Az a baj, hogy azt érzem, a másik két unokám apja lesz a 3. baba apja is, csak hazudik a lányom. Bár ez a születésnél egyértelműen kiderül majd.
Másfél hónap és szül, sajnos nem sok időm van, félek, hogy a gyerekek mit szólnak majd, nem akarom, hogy ha ilyen drasztikus lépésre szánom el magam, akkor ők sérüljenek. És sajnálom a pocakban lévő gyereket is, igazságtalannak érezném, hogy a másik kettő kapott esélyt a jó éltre, ő meg nem. Ha 15 év múlva a szemere vetné, hogy ő miért nem velünk élt, miért kellett az anyjával szenvednie...Nehéz döntés lesz.
Az a baj, hogy még mindig anyaként gondolok a lányomra, és szeretem, de olyan mintha testvéreket szülne magának...:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!