Miért követelőzik egy lány, és akarja megtartani a gyereket, a a fiú eleitől fogva világosan megmondta, hogy nem akar gyereket? Csak szerintem nem igazságos ez a fellállás, hogy kizárólagosan csak a lány dönt?

Kedves utolsó előtti! Nem azt mondtam, hogy erre kell alapozni egy gyermek jövőjét. De minden, ismétlem MINDEN gyereknek joga van az élethez és ha egy lány/nő úgy érzi, hogy a férfi nélkül meg tudja teremteni azt az életet egy gyereknek amit megérdemel, hogy meg tud adni anyagiak és érzelmek terén is mindent amire szüksége van, csak azért ne tartsa meg mert a férfi nem akarja??? Na hát én meg ezt tartom egy oltári baromságnak. :) És továbbra is fenntartom a véleményem. Ha megszületik egy gyerek, ha együtt van egy pár ha nem, egy nőnek százszor jobban meghatározza a hátralevő életét mint egy férfinak. Ha megtartja ha nem. Majd amikor a férfiakon végeztetnek abortuszt vagy majd ha a férfiak szülnek akkor szóljanak bele abba, hogy vetesse -e el a gyermeket egy nő. Persze meg lehet beszélni, közös döntés születhet, de olyan esetben nem ha a nő meg szeretné tartani és a férfi nem. Megvan minden joga azt mondani a pasinak h köszönöm én nem akarok szerepet játszani a gyerek életében, a nő azt mondja rendben. Kész, ennyi. De még egyszer elmondom, ha van lehetősége egy gyereknek jó családhoz (mégha csonka is), vagy akkor fogalmazzunk úgy, hogy jó anyához születni, akkor ilyen esetben hogy szólhatna bele egy férfi a dologba?

(Viszont azzal egyetértek, hogy amelyik pasi tényleg nem akar gyereket az védekezzen!!!!)

Elmesélek egy igaz történetet, ami éppen a témába vág.

Születik egy kislány a családban második gyerekként. Egy fiú már van, 4 éves. Anyuka vagy 10 abortuszon keresztülment már, gyógyszert nem szedhetett, spirál begyulladt, a többi meg elég bizonytalan. Apuka nem volt hajlandó gumizni, mert az olyan mint zokniban lábat mosni, második babát még úgy sem akart, ezért mikor kiderült, hogy anyuka újra és újra terhes, már adta is a pénzt, hogy intézd el, de mielőbb... Anyuka tucatszor ezt meg is tette, jó feleség módjára. De a tizenikszedik alkalommal, azt mondta, hogy nem, megtartjuk. A férfi dühöngött, majd azt mondta, jó, de Te kelsz hozzá éjszaka, te gondoskodsz róla, te viszed orvoshoz, ha bármi van a gyerekkel, az a te sarad... Anyuka belement, mert ő úgy nőtt fel, hogy 2 tesója is volt, és mindenképp szeretett volna testvért a fiának. És egyébként is, a kisfiúval nem is volt különösebb probléma. Megszületett a kislány, mert ugye joga volt az élethez, de ő nem kérte, hogy megszülethessen, ahol apukája már eleve elutasította. 7-8 hónapos korától folyamatosan légúti megbetegedései voltak, többet volt kórházban és szanatóriumban mint otthon, anyuka orvostól orvosig járt vele, látogatni, az összes pénzüket eltankolta. 3 éves korára a kislánynak kiderült, hogy fejlődési rendellenessége van, és szívműtétet hajtottak végre rajta, hónapokon keresztül kórházban volt, nem kelhetett fel, a lábát telenyomták injekcióval, hogy az izmok letapadását megakadályozzák. Sajnos ez nem sikerült, és miután felépült a szívműtétből, a lábát is megoperálták, hiszen térdből hátra csak 10 fokot hajlott. Ezen is túlesett, de a szervezete, az izomzata lassan kezdett el megerősödni, hiába a rendszeres utálatos gyógytorna, úszás stb. A szülők házassága kezdett megromlani, a kisfiúnak tanulási nehézségei voltak, de apuka mindig is alkalmatlan volt ilyesmiben segíteni, meg nem is annyira fűlött hozzá a foga. Munkahelyet is kellett váltania, mert nem tudtak megélni. Anyuka élő halottként virrasztott éjszakákon át a kicsivel, háztartást ellátta, főzött, és közben a nap bármeny szakában rendelkezésre kellett volna állnia a férfinak, hiszen ez lenne a nő dolga... Feltehetőleg az elhanyagoltság érzete miatt az apa inni kezdett, de olyan dorong és agresszív lett, hogy félni kellett tőle. A szexből erőszak lett, anyuka megundorodott a férfitől. Ez így ment még néhány évig, végül egy rettenetes estén az anya eldöntötte, hogy elválik, majd lesz valahogy, bármi jobb mint ami most van. Meg is történt, apuka nem tiltakozott. Még jobban ivott, márha ez lehetséges volt. A gyerekek akkor 11 és 15 évesek voltak. Anyuka visszaköltözött a szüleihez a két gyerekkel, de olyan szinten depressziós lett, mert nem tudta őket még szülői segítséggel sem eltartani, hogy újabb és újabb kapcsolatokba szaladt bele az érzelmi és anyagi biztonság reményében.

A kislány azóta felnőtt, már boldog házasságban él, de azért nem telik el úgy nap, hogy ne gondolna arra, hogy ha ő nem születik meg, akkor talán a család együtt marad... Vagy hogy őt az apukája nem csak hogy nem akarta, de tucatszor is a fejéhez vágta, hogy egy nyomorék...

A sztoriból az én konklúzióm az, hogy inkább ne szülessen meg egy gyermek mint nem kívánt babaként vagy egy nem ideális(nak induló) családba. Ha mégis ez lesz, akkor vagy rossz útra tér vagy egy nagyon jó, és kiváló ember lesz belőle, aki folyamatosan önértékelési problémákkal küzd, és próbálja kihozni a legtöbbet magából. De az egyáltalán nem biztos, hogy maximálisan be tud illeszkedni a társadalomba.

Kedves utolsó, megint csak azt mondom, hogy igen, joga volt az élethez és nehogy már egy gyerek azért haljon meg még magzatként mert a szülei felelőtlenek!! Nem csak az apja, az anyja is, hiába állítottad be áldozatként az anyát. Nőre és férfira is vonatkozik, hogy nem halmozzunk az abortuszt (amit én személy szerint csak nagyon kirívó esetekben vagyok hajlandó elfogadni) és nem vállalunk be ész nélkül tucatszámra gyerekeket ha nem vagyunk képesek őket sem felnevelni, sem pedig eltartani!! A legszemetebb és ostobább duma ez a zokniban lábat mosni dolog, ezt nyilván a primitív emberek találták ki. Anyuka ugyanolyan hibás mert Ő is tudja, hogyan készül a gyerek, így egyszerűen mondhatná azt, hogy ha nem húzol gumit, nincs szex, én még egy abortuszt (már egyet sem kellett volna) nem végeztetek el!!

Olyan sincsen, hogy apuka megcsinálja a gyereket, aztán átnyomja a felelősséget anyának. Nem az abortusz a megoldás az ilyen esetekben, hanem a megelőzés!!!! Továbbra is fenntartom azt a véleményem, miszerint igenis minden gyereknek JOGA VAN az élethez, a szülőnek pedig (pláne ahol házasságban élnek a felek és védekezés nélkül szexelnek) KUTYA KÖTELESSÉGE minden feltételt biztosítani ehhez! Van, hogy azt mondják "muszáj" abortuszra menni. Elfogadom, nem ítélkezem, vannak meglehetősen szerencsétlen esetek ahol talán elfogadható! Ez a kis történet pont az emberi ostobaságról és felelőtlenségről szólt, amely nem mentség és nem indok egy abortusz elvégeztetésére! MEGELŐZÉS!!! Ennyi a lényeg! Akinek meg nem tetszik a gumi, az nevelje is utána a gyerekét akit Ő "csinált meg" csúnyán kifejezve!

Nem érzed, mekkora az ellentmondás ?

Azt mondod, ilyen ostoba ember, aki ész nélkül szexel, ráadásul ilyen "primitív" indokkal, mint a zokniban lábat mosni, és utána a felelősséget átpasszolja meg még sorolhatnám... És ez a két ember, amelyik így gondolkozik (mert valóban anyuka sem különb), ilyenekre te rábíznál egy kicsi életet ? Azért mert az abortusz gyilkosság ? Ne érts félre, én is abortusz ellenes vagyok, de ha már ésszel nem áldott meg egyeseket a sors, hogy védekeznének, akkor legalább ne az az ártatlan élet szívjon miattuk, hanem akkor ne szülessen meg. Nem állítottam be az anyát ártatlannak, éppen nagyobb a bűne mint az apának (legalábbis a szememben), nem csak a tömeges abortuszok és a védekezés elmulasztása miatt (akár zsarolás árán is), hanem mert nem mérte fel a helyzetet, négy év házasság után még hitt abban, hogy a férfi megváltozik. Nő létére az ő dolga lett volna az előre gondolkodás, hogy ha ezt teszem, akkor ez és ez lehet a következmény (hiszen tudta, hogy a férfi sajnos elég sajátosan áll a dolgokhoz), és bármi közbejön, egyedül nem tudom őket felnevelni. Nyilván a kapcsolatok többsége nem úgy indul, hogy úgyis egyedül maradok, és azt sem lehet megmondani, hogy a gyereknek később milyen betegségei lesznek, de: konkrétan ebben az esetben, ahol a férfi így elzárkózik a gyerektől, de a házaséletre ugyanúgy igényt tart, a nő visel minden kockázatot és felelősséget, holott a házasság nem erről szól, a férfi igazából egy pióca, csak a hasznot veszi ki az egészből, iszik, dohányzik, a nőt nem tiszteli egyáltalán, ilyenbe érdemes még egy gyereket megszülni ?

Még egy gondolat. Le a kalappal az előtt, aki csak magának akar gyermeket, és vállalja, hogy egészségben, betegségben egyedülállóként is ugyanúgy tudja érzelmileg és anyagilag is támogatni a gyereket. De főleg érzelmileg. Én ezt nem tudnám vállalni.

A sztori egyébként olyan emberről szól, aki nagyon közel áll hozzám... Számomra nagyon tanulságos, és minden erőmmel azon vagyok, hogy a házasságom egy kompromisszumokon és megértésen alapuló, mindennél erősebb kötelék legyen.

Előző vagyok! Én ugyanilyen felelőtlen voltam a mostani Párommal egyetemben, nem védekeztünk soha...Aztán terhes lettem 20 évesen, de megtartottam a babát mert úgy gondoltam ha megtettem valamit, vállaljam érte a felelősséget. Nem tudtam elvetetni, képtelen voltam, pedig sorra jöttek az emberek, hogy vetessem el, ez az ésszerű döntés, úgysem fogom tudni felnevelni ... stb. Nem hallgattam rájuk.

Most lassan 2 éves a lányom és minden erőmmel azon vagyok a Párommal együtt, mindent megadjunk Neki. Imádjuk Őt. Én nagyon sokat dolgozom és tanulok, hogy mindene meglegyen! Sosem bántam meg a döntésem. Talán könnyebb lett volna meghátrálni és azt mondani, köszönöm nem kérem. De mi van utána? A bűntudat? A fájdalom? Én inkább ezt a fajta rögös, de mégis boldog életet választottam. Ő mindig egy csoda lesz az életemben és áldom az Istent, hogy megtartottuk! Legyen bárhogy :)