Ha 24 éves egyedülálló, munkanélküli nő lennél, átmennél néha (kérés nélkül) segíteni a tesódnak, aki 5 percre lakik és van egy 2 hónapos meg egy 2 éves gyereke?

Igazán köszönöm a válaszokat.Tényleg nem írtam túl sokat magunkról,így mindenki magából indult ki a válaszadásnál,ami tök normális:)

Igazából az a helyzet, hogy nagyon is tudja hogy kell a gyerekekkel bánni, és hogy bizony vannak nehéz napok, és néha egy beszélgetés is sokat segíthet. másik tesóm 2. babájának a születésekor 3 hónapig ott lakott náluk, hogy segítsen, mondjuk ők külföldön élnek, úgy hívták ki.

A lényeg, hogy nem arról van szó, hogy ne szeretne babázni, és tudja nagyon jól, hogy átjöhet, mindig mondom nekik, hogy jöjjenek nyugodtan ha van kedvük.De valahogy kezdem úgy érezni, hogy nekik kényszer átjönni,és persze segítenek szívesen,de csak azért nem mondanak nemet mert mégiscsak családtag vagyok.

Mondtam már neki hogy itt is aludhat,mert párom sokszor nem alszik itthon a munkája miatt,de eddig nem jött.Persze ha azt mondanám, hogy "légyszi gyere már át egyik nap,vagy aludj itt" akkor megtenné,de ezt nem akarom.

Lehet én vagyok túl érzelgő és érzékeny(ezért sem szóltam még neki,inkább itt kérdeztem meg, hogy objektív válaszokat kapjak),csak olyan rosszul esett, hogy a barátnőm,aki tök messze lakik és van egy 2 évese már nem egyszer felajánlotta, hogy szóljak neki, "lepasszolja" a gyerekét és átjön,sőt itt is alszik ha kell.

Lehet húgomnál ez puszta figyelmetlenség,nem tudom.

Azt még hozzá kell tennem, hogy a mi családunk eléggé összetartó,mindig is jó volt a kapcsolat a tesóimmal(5en vagyunk tesók amúgy)ezért nem értem most ezt a helyzetet.

Ja és azt is tudja, hogy elég sírós a pici, általában reggeli és vacsi közben végig üvölt, ebédnél csak azért nem mert szoptatom miközben a nagyot etetem.