Mikor jelentettétek be a munkahelyeteken, hogy babát vártok? Hogy fogadták a hírt?

12. héten, de már sejtették. Örültek a hírnek, és gratuláltak.

A 27. hétig dolgoztam.

a terhességi tesztet is együtt néztük meg.

férjem volt a főnököm akkor még :D

mindenki nagyon örült a hírnek, 38. hétig dolgoztam, majd míg kicsi volt a baba csak a papírmunkákat, átutalásokat csináltam :)

főnökömnek a 12.héten

a kollegáknak a 19. héten

pici hasam volt, de persze már sejtették, de nem voltak biztosak benne

a főnököm örült, ő is nő

12 hetesen jelentettem be.

Nekem jól fogadták, családbarát munkahelyen dolgoztam. Sokan mondták hogy sejtették, egyvalaki volt csak nagyon meglepve (pont a hr vezető). Nem tudom mennyit csámcsogtak, de mindenki megállított hogy érdeklődjön hogy jól vagyunk-e, mindenki mosolygott, szóval tőlem akár csámcsoghattak is. Ajándékot is kaptam, nálunk ez volt a szokás hogy mindenki kap aki szülni megy.

A 32. hétig dolgoztam, utána még heti pár órában itthonról egészen a szülésig.

Szülészeten dolgozom. A közvetlen kolléganő tudta, rögtön a pozitív tesztnél. És persze az orvosom is.

A kollégáim? Sejtették, így megnézték a számítógépen a "kórtörténetemet", és a 12. heti ultrahang volt akkor az utolsó bejegyzés. Onnantól kezdve, mindenki sorra gratulált.

20.hétig dolgoztam csak-sajnos.A vérnyomásom 230/180 lett, így közölték velem, hogy legközelebb csak szüléskor óhajtanak látni.:)

Ha jól emlékszem, 6-7 hetes terhes lehettem, bár néhány munkatársam már korábban is tudta. Utána még egy hetet dolgoztam, szívesen maradtam volna jóval tovább is, de mivel álló munka volt, és gyakran kellett nehezet emelni, nem lehetett, plusz amúgy is el kellett utaznunk pár hónapra, ezért pont kapóra jött.

Nem tudom, mennyit "csámcsogtak" a híren, inkább csak meglepődtek, mert elég fiatal voltam, és a munkatársaim is javarészt fiatalok voltak, 18-25 közöttiek, nálunk nem volt túl gyakori, hogy valaki elmegy babázni :) Bár dolgozott ott pár szülő is, de ők meg már úgy kerültek oda, hogy nagyobbacska gyerekeik voltak.

8. hetesen. Akkor úgy tűnt, mindenki velem örül. Táppénzre kellett mennem veszélyeztetett terhesként, volt helyettesem, segítettem otthonról-kórházból mikor hol voltam.

Aztán nem vettek vissza.