Ha mindkét szülők lelép a gyerek mellől, akkor miért csak az anyát vetik meg?

Furi kérdés, de én is hallottam már nem egyszer, hogy leoltottak ilyen nőnemű szülőt.

Amúgy én nagy egyenjogúság párti vagyok, elméletileg azt vallom, hogy mindkét szülőnek ki kell vennie a részét a gyereknevelésből és helyt állniuk egyformán, de elismerem, hogy van abban valami, hogy az anya erősebb támasz egy gyereknek és az ő hiányát máshogy érzi meg az elhagyott gyerek.

Ne értsetek félre, az apa is legalább olyan erős támasz, csak elég nehezen tudom megfogalmazni, amit ezzel mondani akarok. Talán azt, hogy ha anyukám elhagyott volna, akkor azt sokkal nehezebben dolgoztam volna fel, mint ha apukám tette volna, annak ellenére, hogy imádom apát is, nagyon jó a kapcsolatunk is, sőt most is vele élek külföldön, mert itt találtunk munkát.

De valahogy mégis azt érzem, hogy anya nevelt olyanná amilyen vagyok, tőle kaptam valami olyat, amit senki más nem tudott volna pótolni. És ha ezt nem kaptam volna meg, akkor lehet csak egy nagy űr lenne ennek a valaminek a helyén, és bár akkor nem tudnám, hogy mi az, ami hiányzik, de nem hiszem, hogy akkor is az lennék, aki vagyok.

Talán mások is vannak ezzel így, és ha azt hallják, hogy egy anya önszántából hagyta el gyerekét, akkor erre gondolnak, hogy lehet olyantól fosztotta meg, amit soha az életben nem tud pótolni.