Anyukák, ez normális hozzállás?
Nemrég szült a sógornőm, ez a második kisbaba. Mostanában elég sokat sírdogál.
Emiatt a nagyobbik kisgyerek (4 éves) nagyon hisztis lett, totál agresszív, rendesen idegbeteg. Nem lehet sehogy sem megnyugtatni. A kisbaba elkezd sírni, és a kisgyerek is üvölt, mint a fába szorult féreg.
Az anyuka és az apuka már kezd nagyon fáradt lenni, és elég idegbeteg módon bánnak a kisbabával. A kisgyereket meg ajnározzák még így is. Mindig őt védik, és most is őt sajnálják, mert ha nem született volna meg a második baba, akkor nem lenne "lelkileg beteg" a kisgyerek. Már mondták is a szülők, hogy megbánták ezt a második babát.
(hozzáteszem, az első sokkal rosszabb volt kicsinek)
Számomra ez nagyon furcsa, hogy az egyik gyereket hibáztatják a másik hisztije miatt ahelyett, hogy inkább magukba néznének. Ezt a kisgyereket borzasztóan elkényeztették, de még mindig nem látják, hogy micsoda egy borzasztóan önző teremtés.
Ti is így voltatok anno?
Lehet, hogy ez természetes dolog ilyenkor, de nekem akkor is furcsa.
válasza:Egy pici baba nem hisztis. Csak akkor sír, ha valami baja van. Éhes, szomjas, fáradt, fáj valamije. A nagyobb testvérnél mondhatni velejáró dolog lehet a féltékenység, éppen ezért a nagyobbat sem lehet elhanyagolni, meg kell vele értetni, hogy őt is ugyanúgy szeretik, csak a picivel most többet kell törődni, mert mikor ő volt olyan pici, vele is ennyit törődtek.
Egy gyerekhez nagyon sok türelem kell, egy picihez pedig főleg. És ha ez egy szülőnél nincs meg, akkor ezért ne a pici babát okolja.
Mindenki tudja szerintem az is, akinek nincs gyereke vagy csak egy van, hogy nem könnyű 2 gyerekkel, tudták, hogy mire vállalkoznak, akkor most nem a kicsire kéne ez miatt haragudni.
Legalább is én ezt így gondolom.
válasza: válasza:Utolsó, a gyerek nem "megérdemlés" kérdése... másfelől az általad is képviselt (elég elterjedt) szemlélet okán nem merik elmondani/leírni emberek, hogy bizony megbánták a gyerekvállalást, és ebből élnek királyul a magzatvédők, amikor azt triumfálják, hogy "egyetlen nő sem bánja meg, aki megszült, szemben az abortusszal, amit sokan"... és dumálják rá nőket olyan gyerekek vállalására, aminek bizony egy jó részét meg fogják bánni. (csak a szerencsétlen többség még önmaga előtt is szégyellni fogja, még a gondolatot is, az ilyen hozzáállások miatt - és kimondani nem fogják, "csak" állandóan idegbajosak lesznek, "csak" rámegy a párkapcsolatuk/házasságuk...)
Kérdező, bizony sógornődék ezt a gyerekvállalást elbaltázták, nem készültek fel az újabb kicsire, és a várható konfliktusok kezelésére. A naggyal meg szerintem simán túlkompenzálnak, mert valszeg úgy érzik, hogy a másik gyerekkel tőle vettek el, és ezért bűntudatuk van... egyfelől. Másfelől meg ugye az a gyakoribb probléma és téma, hogy a kistestvér születése után a nagyobbikra kevesebb figyelem jut, és nyilván ezt akarják elkerülni, csak némileg túlzásba viszik. (mint írtam, túlkompenzálnak)
Házasságuk még jól van?
Egyébként valószinűleg le kellene passzolniuk mindkét gyereket mondjuk egy hétre, és elhúzni valahova kettesben pihenni, meg átgondolni a dolgokat, mert ennek így nem lesz jó vége...
válasza:"Kérdező, bizony sógornődék ezt a gyerekvállalást elbaltázták, nem készültek fel az újabb kicsire, és a várható konfliktusok kezelésére."
Hát ez az. Jobban fel kellett volna készíteni a tesót a kisbaba érkezésére, és mondjuk nem ajnározni ha hisztizik, mikor a baba sír.
És nem siránkozni kell, hogy megbánták, hanem tenni azért, hogy mindkét gyerek kiegyensúlyozott legyen, és elfogadják egymást. Főleg a nagy a kicsit. A nagy van már akkora, hogy meg lehet vele beszélni.
És mit kell ezen megbeszélni, átgondolni???
Tudatos, ésszerű gyereknevelés kell, amire ők nem készültek fel. Nem készültek fel arra, hogy kicsit más a helyzet két gyerekkel, mint eggyel.
Nekem két gyerekem van, és amellett, hogy sok mindent és mindenkit megértek, átérzem a helyzetét, de a halálom és iszonyúan dühít, ha a testvérek közül az egyiket imádják, a másik szegény meg úgy van...
És ha nem is mondják ki, ezt a pici is érzi, hidd el nekem...
válasza:Szerintem ez inkább csak a kezdeti nehézség.
Még egy gyermeknél is előfordul hogy teljesen kimerül az anyuka vagy az apuka, nem beszélve arról ha már kettő is van!
Ha valaki nagyon fáradt, hosszú távon nem tudja magát kipihenni, az agresszívvé válhat. És bizony mondhat olyat, amit alapesetben nem, pl: megbánta hogy megszülte a második gyereket.
Jó lenne ha lenne segítségük ( pl. nagymama, barát, szomszéd) aki néha tudna vigyázni a nagyobb gyermekre.
Később biztosan sokkal könnyebb lesz.
válasza:Nem,nem normális hozzá állás,még akkor sem,ha fáradtak! Kérjenek segítséget,szedjen legalább az apuka nyugtatót,bizonyos dolgokon változtasson az anyuka is,mert lehet valami olyat eszik-iszik (ha szoptat!)ami hasfájást okoz a babának,vagy elég,ha kávét iszik,attól is ilyen lesz a baba,ha rátesz még a dohányzással is... Egy fél órára,ha többre nem is "passzolják" le a gyerekeket,menjenek,sétáljanak egyet kettesben. Ha kell,naponta!
Egyébként nem olyan nehéz egy bazi nagy levegőt venni,és oda normális szülőnek lenni!! Még így,hogy a hormonok dolgoznak bennem,és néha úgy fel tudnak mérgelni a nagyobbak,ahogy eddig soha,még így is képes vagyok nagy levegőt venni,és az anyjuknak lenni,úgy igazán az anyjuknak!!
Üdv: 3 lányos,9hkm
Köszönöm a válaszokat!
Most az egész család a nagylányt sajnálja, mert a kicsit egy "ördög". Hogy lehet egy kisbabára ilyet mondani? Ő még túl sok mindent nem tud csinálni, csak sírni. A nagylány kicsinek 1000x rosszabb volt, nem is értem, hogy miért fújnak most a kicsire.
Egyébként a nagyobbik lány már 3 napja nálunk van. Ez is kissé teher, mert édesanyám beteg, így nem tud egész nap vele foglalkozni (mert egyedül nem képes egy percig sem lenni a gyerek)
Én ugyan munkanélküli vagyok, de uram bocsá', nincs egész nap kedvem ahhoz, hogy minimaxot nézzek, meg kutyusosat játsszak. :( Inkább nekiállok takarítani, vagy akármi, de 1-2 óránál többet lenni egy 4 éves gyerekkel számomra megerőltető. (úgy, hogy ráadásul még csak nem is az enyém)
Már gondoltam a szülés utáni depresszióra is, de az a helyzet, hogy inkább az apuka az idegbeteg, anyuka annyira nem is.
Na mindegy, itt a neveléssel vannak gondok, és fáj azt látnom, hogy érezhetően a nagyobbhoz húz a szívük. Én soha nem tudnék így hozzáállni. Mindkettő gyerek egyformán az övék, akkor legalább törekedjenek már rá, hogy egyformán szeressék őket.
Már az első terhesség is felelőtlenül jött (3 szobás lakásban laktunk, ők is itt laktak velünk, szóval mondhatni anyámék nyakára csinálták a gyereket.)
Azóta van külön lakás, alig tudják kinyögni a hitelt, erre "véletlenül" becsúszik még egy gyerek. Véletlenül, amikor már hetekkel a terhesség előtt is a babákról beszéltek.
Miért ilyen hülyék az emberek? Ha nem vagyok felkészülve a gyerekre, akkor nem esek teherbe, ennyire egyszerű!
Köszönöm a hozzászólásokat még egyszer.
válasza:Azt nem mondom, hogy örülök, hogy igazam lett, de ez van:-(
Neked és anyukádnak kitartás!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!