Óvónéniknek ( ill. Dadusnéniknek) ajándékot vinni, ciki?

Én vittem tavaly is a bölcsibe, és idén is.

Mondjuk idén afféle búcsúajándék volt, fiam januárban kezdi az ovit.

Mostanában egyszerű dolgokba magyaráznak bele hülyeségeket. Nem tudom érthetőbben megfogalmazni. Ez ilyen magyar gondolkodásmód lehet, meg a ugye benne van a pénz központúsága, mivel azért a doboz nyomorult csokiért is pénzt adsz. Mi meg magunkra vesszük az ilyen dolgokat.

Lényeg: a fiam bölcsis, nehezen szokott be, de a gondozóknak köszönhetően szeret bölcsibe járni, hálás vagyok nekik. Egyformán kaptak 1 doboz bonbont és egy kis porcelán tartót.

Az a fontos, hogy jó szívvel add, és ne foglalkozz senkivel.

(2 ezer Ft összegben kaptak, gondolom valakit ez is érdekel majd).

Itt olvastam olyan kérdést nem olyan régen hogy mi akik viszünk az óvónéniknek dadusnak stb. azért visszük hogy "lefizessük" őket hogy majd akkor jobban törődnek a gyerekünkkel vagy vmi ilyesmi volt.

Hát én egész biztosan állítom hogy nem azért viszem, hanem mert iszonyú hálás vagyok nekik hogy annyira rendesek jófejek, kedvesek, tájékoztatnak mindig, biztonságban érzem a gyerekeimet náluk. Tiszta szerencse hogy a fiam és a lányom gondozói is mind normálisak semmi rémtörténetet nem tudok róluk mesélni nem is akarok.:)

Ma van a karácsonyi ünnepség már itt vannak kikészítve az ajándék nekik, nem hatalmas dolog de azért valami mégis.

Óvodánként változó, én vittem egy kis apróságot (Magánvélemény: gyertya helyett én fini gyümölcsteát vennék, azt megiszogatják. A gyertyát meg vagy meggyújtják vagy nem, karácsony után meg ki tudja mi lesz vele. De mondom, ez az én véleményem, nem feltétlenül van igazam... :) )

Egyébként is a gesztus a lényeg, szerintem örülnek neki. Szép karácsonyt!

Én vittem. És nem lekenyerezésből, mert összesen a 3 ajándékra 1000 Ft-ot költöttem (mivel csak az alapokat kellett megvenni, mert én csináltam az ajándékot). Örültek neki nagyon (kedden volt az ünnepség nálunk az oviban).

A fiam 3 hónapig minden reggel ordított az oviban, többször kellett öltöztetni egy nap (bepisilt, leitta, leette a ruháját), épp a minap mondta az egyik óvónénije, hogy délben kiszedték neki az ebédet, és úgy ahogy volt, megfordította a tányért, és kiborította a kaját a terítőre (itthon sose csinál ilyet). Jó nagy adag türelem kellett hozzá, főleg az elején. De azért szeretik, a fiam is már szeret járni, nagyon sokat fejlődött szeptember óta (ezt az óvónénik is mondták), én nagyon hálás vagyok nekik.