Van itt olyan, aki vetélés után megnézte a magzatát?

Nekem 9 hetesen halt el a babám, őt értelemszerűen nem tudtam megnézni...

De ha idősebb, fejlett babáról lenne szó, szerintem én megnézném. Ha nem láttam volna, szerintem mindig bánnám, úgy érezném, hogy elutasítottam őt. Megnézném, megsimogatnám és elbúcsúznék tőle.

A youtube-re feltett halott babás videó viszont szerintem is morbid, valahol hulla-gyalázás.

Sziasztok!

Én a 4. hozzászólóval értek egyet.

Én másfél hónapja éltem át ezt, és 20 hetes magzatokat szültem meg. Nálunk eleve úgy volt, hogy egy zöld lepedőbe takarta őket a szülésznő, és nem mutatta meg, meg sem kérdezte, csak kivette a lábam közül, és elvitte. Még éltek, mikor megszülettek, és ez nagyon rossz volt, de levált a placenta, és nem tudták megmenteni őket. Férjem látta, mert ott állt mellettem, és mikor kitakart félig a szülésznő pont benézett a felhúzott térdem alá. És ő odafagyott. Egyszerűen csak bámulta, bámulta, és némán folytak a könnyei. És nekem ő nem engedte megnézni. Pedig ki is adták volna, temetésre, és lehet, hogy úgy tűnik, hogy eldobtam magamtól őket, de sokkal könnyebb magzatokról beszélni és vetélésről, (hivatalosan az is) mint megszületett babákról, és ha kikértem volna, akkor a gyerekeim temetéséről.. Az sokkkkkaljobban fájt volna, bár így is összetört az egész családunk. És ha láttam volna őket, akkor még most is egy sarokban sírnék, mert a gyermekeimet vesztettem volna el. De így a magzatokat, akik nem tudtak rendesen életben maradni a placenta miatt. Szerintem másabb a megközelítés. Férjem hetekig látta maga előtt az arcocskát, látta őket a kocsi visszapillantó tükrében, ahogy már nagyobbak, látta a pici arcot, ha lehunyta a szemét. Még mindig nem alszik rendesen, mert nagyon fáj neki. Nekem nincsenek ilyen flash-ek. Ettől kicsit könnyebb.