Vetélés-koraszülés?

nem feltétlenül igazságtalan, bár szörnyű ezt leírni is.

de ha azt nézed, hogy egy 24. hétre született babával mit kap a szülő... rettenetes, nagy százalékuk sok sok műtéten esik át és csak kevés 24-25 hétre született babának sikerül értelmi sérülés nélkül megúsznia :(

szörnyű lehet ezt átélni, rettenetes lehet az orvosoknak pár száz grammos kis életekért küzdeni, nem hiszem, hogy fel kéne róni azt, hogy a 23. hétre született csöppekért nem küzdenek, hisz szinte reménytelen küzdelem lenne :(

valahol kell egy hatrat huzni. De 24 hetes baba abbol nem sok jo lessz vagyis elete vegeig fiziko tepapia logopedia uszas tudogondozo stb.

En hagynam a gyerekem elmenni ha 24 hetessen akarna megszuletni.Azok a babak akik tulelik 98% maradando serulest szerez szem tudo tanulas mozgas stb.Sok ilyen gyerekekt lattam hat biciglizni kevessen tudtak kozuluk es sok specialis iskolaban jart.

De az elet szent es mindent meg kell tenni hogy egy baba megmenekuljon de milyen araon es milyen eletre Sokszor az orvosok tudasa jo helyett fajdalmat es banatot gondod okozhat.

"Teljesen igazságtalannak vélem, hogy valakinek azon a pár napot múljék az élete." - Kérdező, szerintem is az, csak hát ezért nem az orvostudománynál kell reklamálni, hanem a természetnél/Teremtőnél... mert bizony az van, hogy ha ugyanazokat a körülményeket biztosítod egy 22. meg egy 24. hétre születettnek, akkor a 22. hétre születettek nem fognak életben maradni, a 24. hétre születetteknek meg egy jó része igen. Nem attól nem maradnak életben ezek a magzatok, mert nem császározzák meg az anyjukat, a dolog fordítva működik, azért nem császározzák meg az anyjukat, mert fölösleges műtéti kockázat lenne csak, felesleges beavatkozás, ami nem segít a magzaton...

Tudod, az orvostudománynak célja a gyógyítás, a szenvedés csökkentése, az élet meghosszabbítása, de semmi módon nem lehet célja a haldoklás meghosszabbítása. Ez egy etikai szempont. Az meg nagyon is gyakorlati, hogy az erőforrások mindig korlátosan állnak rendelkezésre, és annak a főorvosnak a helyében nem szeretnék lenni, aki azzal szembesül, hogy azért nem tud segíteni akár csak 1, mondjuk 26 hétre, jó életkilátásokkal születő koraszülöttnek, mert az erőforrásokat elpocsékolta arra, hogy a tkp középidős abortumok (csúnya szó, de azok) ne abortumként, hanem koraszülöttként legyenek számolva, akik éltek még 2 napot, mert azon erőforrások nem az élet mentésére, hanem az agónia meghosszabbítására lettek felhasználva. Tudod, bizonyos történelmi kontextusok rossz csengést adtak a szelekció szónak, de egy kórházi team folyamatos szelektálásra kényszerül azért, hogy az a gyógyszer és az a gép annál kerüljön felhasználásra akinek javít az állapotán, és ne annál, aki 2 nappal hosszabban haldoklik tőle - hogy közben esetleg az a beteg, akinek 2 nappal előtte még használt volna, addigra maga is haldokló legyen.

Bizony, kegyetlenül hangzik, de pl. a baleseti ellátás szabálya is úgy hangzik, hogy először mentjük a súlyos sérültet hogy ne váljon reménytelen állapotúvá, aztán a könnyű sérültet hogy ne váljon súlyossá, és legutoljára a haldoklót. És tudod miért Kérdező? Mert sok tapasztalat szerint így lesz a legtöbb túlélő.

A határvonalat már így lejjebb húzták. Régen a 28. héttől próbáltak csinálni egyáltalán valamit!

Őszintén megmondom, szerintem ennél lentebb nem is kell menni. Az ilyen picik, még ha túl is élik, nagy százalékban nem épülnek fel teljesen! Ez sem a gyereknek, sem a szülőnek nem élet!

Sajnálatos dolog, de teljesen úgy van ahogy az utolsó előtti írja! Ennél lentebb ne is menjenek, mind a gyerek, mind a szülők szempontjából!

Nekem sajnos volt egy vetélésem 7 hetesen, össze sem lehet hasonlítani a 20-22 hetes vetéléssel!

Mesélte egy ismerősöm, hogy a tesójának 18 éves a gyereke, de teljesen ágyhoz kötött, nem tud magáról, mondta jobb ilyen pici korban elveszíteni a babát, mint egy nagyon beteg gyerek megszülni. Sokszor fertőzés miatt indul meg a szülés.

Azért egy 22-23 hetes baba nagyon picike, tüdeje teljesen fejletlen. Annyira sajnálom, ha valaki elveszíti a babáját ennyi idősen, de talán jobb mindkettejüknek. Fájó volt ezt kiírnom! :-(