Volt már valaki, aki beleszeretett a nőgyógyászába? Én sajnos igen.

Hiába nevetsz kedves kérdező, nem az a normális, hogy ezért hátba veregetnek és azt mondják rendben van amit érzel, teljesen normális. (ha TÉNYLEG a hormonok miatt van, azt mondom rendben van, de elég hihetetlen számomra, már csak azért is mert másfél év alatt nem szűnt meg az érzés és könyörgöm azt ne mondjuk már, hogy másfél évig is a hormonok táplálták!) Annyit kérek Tőled, hogy képzeld magad a férjed helyébe, hogy Ő tesz fel itt egy olyan kérdést, hogy: " Volt már köztetek olyan férfi aki beleszeretett a doktornőbe aki kezelte? Van feleségem is, szeretem de a doktornőt is." ŐSZINTÉN!!! Te hogyan reagálnál? Megértően megsimogatnád a fejét és azt mondanád, semmi baj, jól van ez így?

Nem én voltam, de te mit mondanál egy nőre, aki három gyereket szül a férjének, de ahhoz a nőgyógyászhoz megy vissza, akihez nem csak hogy szexuálisan vonzódik, de egyenesen "szerelem"nek nevezi az érzést,és annak vetkőzik és tárja szét a lábait vizsgálatra. Légy objektív. Te hogy neveznél egy ilyen nőt, "feleséget", "anyát" ?

13-as válaszoló vagyok. Ne haragudj kedves utolsó,de a kérdező egy szóval sem említette,hogy szexuálisan vonzódik a nőgyógyászához. Azt írta,hogy beleszeretett. Mint kifejtettem,véleményem szerint ez nem szerelem,csak a túlzott hála érzete,keverve a hormonokkal,amit összekever ezzel az érzéssel. Éppen ezért írtam,hogy figyeljen erre oda,mert a végén tényleg beleszeret,és a családja látja kárát. Nem tudom,miért ne küszködhetne hormonokkal? Másfél éve szült,de mint olvashatjátok,félidős kismama is egyben. Nyilvánvalóan nem úgy élte eddig a mindennapjait,hogy folyamatosan a dokira gondolt,egyszer kétszer eszébe juthatott,most pedig kismama lévén,felelevenedtek ezek a dolgok,és ismét nála szüli majd a babáját. Ettől függetlenül a kérdező nem azt várja el,hogy azt mondjuk normális amit érez,de azért nem kéne ilyen alpári stílusban fogalmazni,szétteszi a lábát,gusztustalan,tyúk stb.. (tudom,hogy nem mindet te írtad,csak felsoroltam) Szomorú ez az egész,épp a minap tettem ki kérdést,hogy felnőtt emberek,anyák miért ilyenek egymással? Miért nem tudtok normális hangnemben válaszolni? Egyből neki kell támadni a kérdezőnek,vagy egymásnak. A másik amit csak mellékesen jegyeznék meg,hogy az ember nem tehet az érzelmeiről,maximum elnyomhatja őket. De ha valóban beleszeretett,akkor sem szándékosan. De továbbra is azon az állásponton vagyok,hogy a kérdező csak végtelenül hálás a doktornak,aki világra segítette a gyermekét.

egy isten a nőgyógyászom, döglök érte, de nem azért vállaltunk babát a párommal, vagy házasodtunk össze, h. félre tekintgessek . uralkodj az érzéseiden, csak a hormonok szórakoznak.

Kedves 26-os. Ez Neked természetes, normális dolog? Ne haragudj, de én is hálás vagyok az orvosomnak aki korához képest egy igen csak sármos, jóképű férfi de nem azért nem szeretek belé. Aki a szülésemet indította az meg fiatal is volt, még jobb képűbb de belé sem lettem szerelmes. Nem ítélkezem én, csak azon vagyok felháborodva, hogy ezt mindenki teljesen normálisnak tartja. De abba senki nem gondol bele, hogy vajon a férjek mit szólnának ehhez... Sokszor azt érzem (pedig nő vagyok) hogy nagyon sok nő úgy érzi, hogy neki mindent lehet, de ha már a férfi csinálná...TISZTELET A KIVÉTELNEK! No persze, amíg a kérdező nem közeledik a nőgyógyásza felé addig nincs gond, de mondjuk azon is gondolkozzon már el az, aki ennyire védi a kérdezőt, hogy ha a kedves anyuka tisztában van azzal, hogy nem épp barátiak az érzelmei a doktor úr felé, akkor miért nem választott másik orvost? Ebben az esetben, bármilyen jó orvosról legyen is szó, én váltanék. Hiszen minél többet találkozik az orvosával annál cefetebbül fogja magát érezni... Ugyanis ez csak plátói szerelem, ha minden igaz. Mégegyszer mondanám, én nem ítélkezem csak kicsit a férj szemszögét is próbálom nézni, az ő "nevében" is próbálok szólni!

Én is írtam az első oldalon, hogy valószínű, hormonok miatt van, de ha jobban belegondolok, az is igaz, amit többen írtak: valamit félreérthettél, egy picit kedvesebb volt veled, és elindult benned valami. Ami lehetséges, de végső soron nem helyes. Fordított esetben az etika azt követelné a dokidtól, hogy többet nem vállalná a kezelésed! Én a helyedben biztos, hogy váltottam volna, többen is írták, jogosan! Én el nem tudnám képzelni, hogy ilyen esetben járjak egy olyan orvoshoz, aki intim helyzetben, intim testrészeimet vizsgálgassa...

26os vagyok,én ezt nem nevezném szerelemnek,azért messze nem ilyen a szerelem,hogy tetszik a doktor úr,és szimpatikus,mert kellemes a hangja.A kérdező rosszul használja a szerelem kifejezést ennyi az egész.Szerelmes az ember nem lehet két emberbe,és nyilván mivel a párjával van és szereti ez csak egy puszta fellángolás.Amúgy egy szóval sem mondtam,hogy a nőknél megengedett a férfiaknál nem.Az,hogy "rajong" valakiért de nem vágyódik utána szexuálisan,és közbe másba szerelmes az teljesen természetes dolog,olvass csak utána,ettől nem rossz ember.nagyon szeretem a párom tiszta szívemből,ettől függetlenül,ha találkozok valakivel aki sármos,kedves és még egy jót is beszélgettünk 2-3 napig úgy érzem magam,mint egy szerelmes kisdiák,mert megkedveltem,de attól függetlenül,nem érzem magam szerelmesnek,nem vágyok rá szexuálisan,csupán szeretek a társaságában lenni.

az lemaradt,hogy az igaz,hogy ezek után nem ahhoz a dokihoz mennék a kérdező helyében (26os vagyok)