Sajnos temetesre kell mennem a csaladdal, es kisfiamra senki nem tud vigyazni,5evesen nem tul korai elvinni magammal?

Én 5 éves voltam mikor meghalt a nagymamám és koporsós temetésen voltunk.

Nincs rossz emlékem róla, anyukámék elmagyarázták, hogy az idősek meghalnak, elalszanak. Az akkori értelmi szintemen felfogtam, és nincs róla tényleg negatív emlékem.

Szerintem semmi baja nem lesz, ha elviszed, csak előtte beszélgess el vele erről.

33 hetes kismami

Ha ő is ismerte, szerette azt, akit eltemettek, nem is kérdés, muszáj elvinned. Nem szabad megfosztani a gyerekeket attól, hogy gyászolhassanak, hogy lássák, másoknak is fáj valakinek az elvesztése, ez normális dolog, az élet része. Nagy „szakirodalma” van, hogy milyen káros, ha nem tudja egy gyerek feldolgozni a veszteségét, mert nem beszélnek vele róla, nem látja a temetést, hanem egyszer csak eltűnik az ott volt ember a környezetéből.

Ha nem ismerte, aki meghalt, szerintem akkor is jó, ha látja, hogyan gyászolnak az emberek, ha a halál nem egy tabutéma előtte.

(Az 5. hozzászóló vagyok megint.)

Szerintem nincs igaza a 6. hozzászólónak. Igen, a temetés egy fájdalmas élmény, nyilvánvalóan mindenkinek az, hiszen egy szerettünk elvesztése is az. Azt is értem, hogy az ember próbálja a gyerekét megvédeni a fájdalmaktól. Azonban a halál ott van, a halál tény, a gyerek számára viszont egy ismeretlen fogalom, és ha azt látja, érzi, hogy eltitkolnak előle valamit, az szörnyűséges számára, mert el kell képzelnie, és rémeseket képzel felőle.

Gondoljatok csak bele logikusan: azt mondod egy ötévesnek, hogy most mindenki elmegy a nagypapa (vagy bárki) temetésére, de téged nem viszünk. Esetleg megkérdezi, mi az a temetés. Nagypapát berakják a földbe. Ti mit gondolnátok erről? Összegyűlik a család, és nagypapát bepakolják a földbe, remek! Én még csak ötéves vagyok, ezt nem láthatom, mert ez nyilván egy borzalmas dolog. És ki fog tudni jönni nagypapa a földből? Szegény! A gyerek félni fog, és jobb esetben (?) eltemeti magában a kérdéseit, félelmeit, mert tudja, hogy ő még kicsi, őt nem vitték el a temetésre sem, nyilván erről nem szabad beszélni.

Igen, értem én, hogy a felnőtteknek kényelmesebb, ha nincs ott a gyerek, könnyebb, mert nem kell magyarázgatni, meg hát mindenki jót akar a gyerekének, csak meg kéne érteni, hogy a titkoknál nincs rosszabb a gyerekek számára.

Arról nem is beszélve, hogy ha belegondolunk, mi a temetés lényege, akkor rájövünk, hogy nem a halottról szól, hanem az élőkről, rólunk, akik itt maradunk, akiknek segít, hogy együtt vagyunk, hogy kiadhatjuk a gyászunkat, a fájdalmunkat kisírhatjuk magunkból.

Miért gondoljátok azt, hogy egy gyereket meg kell fosztani attól, hogy kiadhassa a fájdalmát? Hogy lássa, nincs egyedül a félelmeivel, kételyeivel, veszteségével?

Olvassatok el néhány könyvet a gyerekek és a halál témájában, és megértitek, miről beszélek.

Ha pedig életből vett példákat szeretnétek, nekem kiskoromban meghalt egyik szülőm, és nem vittek el a temetésére, sőt, éveken át nem is beszéltünk róla. Egyedül kellett (volna) feldolgoznom – máig küzdök vele.