Normális, hogy szeretem a gyermekemet, de még meg se fogant?

Nyáron diplomázok, és minimum egy évet szeretnék még dolgozni, de csak azért, hogy kapjak gyedet. Imádom, szeretem, és úgy gondolkodok Róla, mintha már élne, csak még épp nincs a pocakomba. Nagyon jó helyre születne, anyagilag megoldanánk, évek óta együtt vagyunk a párommal, tisztességes, jó ember, aki már most borítékolja a majdan születendő gyerekünknek a félre tett pénzt, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt. Csak néha elgondolkodok, hogy normális e ez... Nem vagyok e már belebolondulva ebbe, hogy tudom, hogy jön, hogy itt lesz közöttünk, de még várni kell? Tegnap este akaratlanul is elkezdtem zokogni szeretkezés után, hogy már megint ellene dolgoztunk. Nincs olyan perc, hogy ne lenne a fejemben, ne gondolnék Rá.