Hány gyerek szerintetek az a "bűvös határ", akiket még tisztességben, egyenlő és elegendő figyelemmel, "épp ésszel" fel lehet nevelni?

Ez érdekes mert ennek a foka hogy mi a kirívó még egy adott embernél is változhat az idők során illetve van olyan hogy teher alatt nő a pálma:)

Nekem megszületett az első gyerekem, nagyon sírós hasfájós volt 100% felelősség rám zuhant nagy teher volt hirtelen hogy tejóisten ennek a szegény gyereknek én vagyok (meg az apja) az egyetlenek a világban,minden rajtunk múlik, mi lesz ha elrontjuk etc...

Aztán 2 éves lett és úgy éreztük, csak kéne egy kistesó (holott 2 teljes évig mélyen meg voltam győződve hogy EGY GYEREK AZ ideális!!)

Megszületett a második aki annyira "könnyű" gyerek volt mindenféle szempontból (meg hát a tapasztalatunk is már számított) hogy úgy láttam, megy ez nekünk:)

Úgy éreztem ismét hogy a 2 gyerek az PONT elég , ráadásul 1 fiú, 1 lány, mit akarhatnánk még.

Aztán védekezés mellett sikerült a 3. de még akkor is meg voltam győződve hogy 3 gyerek irtó sok, a 2 lett volna az épp elég.

Most meg végül már a 4.et várjuk. Mert 4 gyerek nem pontosan 4el nehezebb mint a nulla és mert időközben rájöhet az ember hogy mindennél fontosabb és többet jelent hogy őket szépen, tisztességesen nevelgetjük.

Az anyagiak nálunk a 4.nél szabnak határt tehát addig lehetett volna kevesebb is , vagy kihasználhattuk teljesen a lehetőségeket, és mi ez utóbbit választottuk. Egyébként 3 vagy 4 szerintem már nem számít így is úgy is 3fejű borjúként néznek néha az emberre hogy ENNYI gyerek stbstb...

Szerintem manapság egy 3 gyerekes családon már kedvesen mosolyognak, 4 gyerektől pedig inkább furának tartják őket. Ennek ellenére azt gondolom, 4 gyerek még "átlátható", annál több nekem már sok.

Volt egy barátnőm, öten voltak tesók. Emlékszem, második általánosban felhívtam, az anyja vette fel a telefont, és amikor kérdeztem, otthon van-e a barátnőm, azt mondta, nem tudja, megnézi. Most nem azt mondom, hogy egy ekkora családban törvényszerű, hogy a szülők azt se tudják, merre jár a másodikos gyerekük, de azért egy pont után már tényleg nehéz lehet számon tartani.

Nekem 3 van, de még simán szülnék, szeretném, ha lenne 4. is. Csak már nem lesz, mert az egészségem ráment erre a 3 terhességre is, örülök, hogy még egyben vagyok valamennyire.

Ha bűvös határról és normális családról beszélünk, nálam 5 gyerek fér bele, ennél több már nem igazán.

Hogy ki nézne különcnek, azt mondjuk én személy szerint pont lesza*rnám.

De jó téma, én is ezen agyalok a napokban :).

Nálunk pár hét múlva érkezik a negyedik gyerkőc. Ha 10 éve vki azt mondja, hog 4 gyerekem lesz, lehet, hogy körberöhögöm :).

Nem terveztük el előre, nem úgy indultunk neki, hogy na nekünk tuti 4 lesz, d aztán mégis így alakult.

Megszületett a kisfiunk 10éve, majd a kislányunk 3 évvel utána. Tökéletes volt minden, beleszerettem az anyaságba. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire kitöltheti a mindennapjaimat a gyereknevelés és ilyen harmóniaát hoz az életembe, megtaláltam önmagam. Kislányom után 4 évvel úgy éreztük nagyon vágyunk még egy babára, nem szeretnénk itt megállni, így megérkezett második fiunk, és most 3 évvel később a legújabb kisöcsit várjuk nagyon. Mindegyik gyerekünk tervezett, nagyon vágyott baba volt. Imádom,hogy sokan vannak, imádok velük lenni és ők is nagyon szeretik egymást. Nem érzem úgy, hogy nincs rájuk elég időm, mindent együtt csinálunk.

Az én szívemben lenne még hely egy utolsó babának, de Férjem már megállna, így valszeg ennyinél maradunk. Egyébként a srácok már mondogatják, hogy jó lenne még egy kislány ötödiknek :).

Nem dúskálunk, de úgy érzem a gyerekek mindent megkapnak, amire szükségük van. A két nagy már sulis, és ők sportolnak is, kislányom tornázik, táncol, kisfiam pedig karatezik, focizik, jól tanulnak nagyon, évente egyszer nyaralunk. Külön szobájuk még nincs, mert együtt szeretnek, de lesz rá lehetőség, amint vágynak saját szobára, mert a tetőterünk még nincs beépítve, ahol még plusz 3 szoba alakítható ki a most meglévő három mellett.

7 személyes családi autónk is van és a hitelünk lejár 3 év múlva, ami nagy könyebbség lesz. Szóval nálam még beleférne egy ötödik, Apának már nem, így majd 2-3 áv múlva meglátjuk, hogy 4-en maradnak e, vagy esetleg megpuhíthatjuk apa szívét. 5-nél többet tuti nem vállalnék. Az, hogy ki, mit szól...már ígyis furin néznek, mikor bevásárolni megyek velük és látják a három gyerkőcöt+ a pocaklakót. De én csak mosolygok rajtuk.

Amíg tisztességben neveljük őket és nem másra hárítom a neveléssel járó felelősséget, mindennapokat, addig senkinek semmi köze hozzá sztem. Férjem sokat dolgozik, nagyrészt én viszem a mindennapokat(reggel én viszem őket suliba, majd megyek értük+ a különórák). Mamák itt laknak a városban, de nem ugrasztom őket mindenért, csak ha minden kötél szakad és nem tudom másképp megoldani. Pl. ha moziba megyünk a nagyokkal, vagy pl. a héten megyünk 4d-re, visszük a nagyokat és addig a pici a mamáéknál lesz.

Ha az anyagiaktól eltekintek (és most ezt teszem, majd később leírom, hogy miért), akkor nálam ez jelenleg 3 gyereket jelentene. Van már egy fiam (6 éves múlt), most próbálkozunk a másodikkal. Jelenleg úgy érzem, hogy később szeretnék majd egy harmadikat is, de többet nem. Ez persze később változhat, lehet, hogy a második után már úgy fogom érezni, hogy egy harmadiknak már nem tudnék elegendő figyelmet, gondoskodást adni, így nem vállalnám, de az is lehet, hogy a harmadik után is úgy érezném, hogy akár a negyedik is jöhetne. Szóval a lényeg az, hogy jelenleg hármat tudok elképzelni maximum.

Az anyagiaktól azért tekintek el ennek a kérdésnek a megválaszolásában, mert az is simán változhat bármikor. Az elmúlt hat évben úgy éltünk, hogy három emberre éppen elegendő volt a bevételünk, de négyen már nagyon bajosan tudtunk volna megélni. Most beállt egy előreláthatóan tartós javulás, így már jöhet a kistestvér. Ha később úgy ítéljük meg, hogy anyagi erőforrásainkból egy harmadik gyereket is tudunk vállalni, akkor ez nem lesz gátja a következő gyerek érkezésének, viszont természetesen az is megeshet, hogy valami előre nem látható ok miatt kevesebb lesz a jövedelmünk, és emiatt nem lesz harmadik (vagy többedik) gyerek.

Mondjuk szerintem pusztán amiatt, hogy valakinek sok testvére van, de az anyagi feltételek adottak hozzá, illetve a szülők is képesek érzelmileg ennyi gyereket felnevelni, attól nem lesz valaki különc, nem lesz sajnálatra méltó. Van olyan ismerősöm, akinek nyolc testvére van, de sosem éreztem azt, hogy őt emiatt sajnálni kellene, ez csak egyszerűen egy tény volt, igazából sosem volt ettől ő más, mint a többi ember.

Nekem 3 van. 1 még biztosan lesz.

A határt a fent leírtaknál 6 gyermeknél húznám meg, maximum annyit vállalnék. De mivel manapság az élet rizikós, ezért egyelőre úgy látom, hogy a 4. lesz az utolsó.

Ahogy előttem írták, ha nem 2 gyereked van, az kirívó.