Tudnál olyan indokot mondani ami nagyjából elfogadhatóvá teszi hogy egy anya apukára bízza a gyerek nevelését?

Miért kellene feltétlen az anyának lenni állandóan a gyerekkel? Az apukáé is, és lehet ő is vele többet! Azért még az anyuka is törődik vele.

Csak ma hiszi azt a nők többsége, hogy csak az a jó anya, aki állandóan a gyerekével tölti minden idejét.

Csak az a fontos, hogy a gyerek megkapja a szükséges gondoskodást, törődést, szeretet, amire szüksége van.

Amikor anyáink-nagyanyáink dolgoztak, a bölcsibe vitték a gyerekeket, akkor sem ők voltak vele egész nap. Mégis egészséges lelkületű felnőtt lett mindegyikből.

Szerintem a szoptatást leszámítva egy apuka képes mindent legalább ugyanolyan jól elvégezni a gyerek körül (ha nem jobban), mint egy anyuka.

Na mármost rengeteg baba tápszeres (sajnos amúgy), és ha már az, akkor apuka 100%-ban átveheti a dolgot. Miért ne?

És a sok apuka hogy képes úgy élni, hogy alig látja a gyerekeit?

(Amúgy TV-m nincs, így a sorozatodat nem ismerem, csak a kérdésre válaszoltam)

Én vagyok itthon a lányommal mióta megszületett, de a férjem tudatos nevelése a több. Ő fejlesztőpedagógus/tanár és úgy gondolom, hogy a szakmájából adódóan ő jobban tudja nevelni a lányunkat a fejlesztési szempontból.

Természetesen én is sokat foglalkozom vele, játszunk, nevetünk. Alapvető szabályokat (közlekedés, etc) tőlem tanulja meg, mert ált. én vagyok akkor vele.

Viszont a formabedobós dolgot pl. a férjem tanította meg neki.

Nekem ez nem okoz gondot. Egy férfi is ugyanúgy képes a gyermekkel való nevelésre, mint egy nő. Leszámítva a szülést és a szoptatást.

Nálunk kérdés sem volt, hogy a férjem neveli-e/tanítja-e a gyerekünket vagy meg.

Most azt látod, hogy nincsenek anyagi gondjai és egészséges.

Honnan tudod hogy ez akkor is így volt, amikor úgy döntött hogy a pici az apjánál marad? Aztán amikor rendbe jött, már nem akarta rángatni a gyereket.

Én azt tudom elképzelni anyaként indoknak, hogy az apjánál jobb helye van. Én sem tudom elképzelni hogy a lányom nélkül legyek, de ha beteg lennék (nem csak mentálisan), ha az apja külföldön élne, ha nekem olyan munkám lenne ami miatt egész nap oviban van este meg bébiszitterrel, akkor én is beleegyeznék.

A konkrét kérdésedre válaszolva: olvasd el ezt a cikket, itt leírják, mi áll a háttérben.

[link]

Más cikkekből úgy emlékszem, a nő nem tudta lelkileg feldolgozni és elfogadni, hogy fejlődési rendellenessége van a kisfiúnak, és anyagilag nála nem is volt meg a biztos háttér. Máshol meg azt írják, hogy közös a felügyelet.

Általánosságban válasz a kérdésedre (a pszichés betegségeket és anyagiakat leszámítva):

- soha nem vágyott az anyaságra, és ez a gyerek megszületésével sem változott

- valami miatt úgy érzi, apuka többet tud adni a gyereknek (szeretetet, fejlesztést)

- fontosabb a karrierépítés

Igazából szerintem ezek egyike sem teszi igazán elfogadhatóvá, max. akkor, ha sokat találkozik vele és a gyereknek tényleg jó helye van és jobban is járt azzal, hogy anyuka felismerte a saját "alkalmatlanságát" és nagylelkűen esélyt adott a gyereknek egy teljesebb életre, mint amit ő tudna neki adni. De nem lecsúszott, nem alkoholista, nem pszichés beteg, nem bűnözői életmódot folytató "átlag nőknél" ezt nagyon nehéz megérteni, legalábbis nekem. Viszont nem látunk bele mások életébe mélységéig, nem tudhatjuk, mi hogy történt náluk. (Hozhatnám példának Németh Kristófékat is.)

Igen, én is azért emlékszem rá, mert fennakadtam, amikor kiderült, hogy ráadásul a sérült 8 (!) hónapos csecsemőjét hagyta ott. Akkor még egy senki volt ez a nő, akkor hallottam róla legközelebb, mikor a sorozatban felkapták és a magánéletéről úgy cikkeztek, hogy kisfia így-úgy-amúgy, mintha nem lenne semmi gond.

A magánvéleményem, hogy a nő a karrierjét akarta építeni, de elhiszem azt is, hogy padlóra küldte a kisfiú betegsége, de erre tényleg nem szabadna így reagálni. De egyébként lehet, hogy a pasi ragaszkodott ahhoz, hogy nem ad pénzt nekik, hanem ő neveli a gyereket. Erre írtam azt, hogy tényleg nem láthatunk bele, mi zajlott a 4 fal között.