Tényleg ennyire túl kell fújni, ha nem jön a baba?

Azért ez nem teljesen így van, hogy "mindenhol az van". Egyénfüggő. Nekünk is nehezen jött össze, vetélésem is volt közben, az sem egy leányálom végigcsinálni, mégis örültem minden időközben bebabásodó barátnak (köztük a tesóméknak is). Szerintem ez érzelmi kontroll és empátia kérdés inkább, nem pedig intelligencia. Belül persze fájdalmasan nyilalt, hogy nekünk vajon miért ilyen nehéz, de tudtam annyira kontrollálni, hogy igazán örüljek más örömének.

Azt viszont zárójelben megjegyezném, hogy az empátia kétirányú, tehát ugyanúgy átérzem a fájdalmát olyan barátoknak, akiknek most nem jön a baba, ahogy tudtam örülni más örömének, amikor nekem volt nehéz.

Szóval mutogathattok egymásra a testvéreddel, hogy "miért nem örül, amikor örömöm van" és "miért nincs tekintettel rám, amikor bánatom van", kívülről nézve csak az látszik, hogy egyikötök sem tud túllépni saját magán. Drukkolj inkább (magadban is, ahelyett, hogy füstölögnél), hogy a tesódéknak minél előbb öröme legyen, te pedig örülj felhőtlenül a saját gyerekdnek és kész. Minden jót nektek.