Kis vagy nagy korkülönbség a két gyerek között?
A két nagyobb között 18 hónap van. Az első idők nehézségeitől eltekintve nagyon szuper, nem csinálnám máshogy. Mondjuk mindkettő nyugis, kiegyensúlyozott gyerek. A nagy pici korától nagyon önálló. Az éjszakát padig 3, és 4 hónapos koruktól megbízhatóan átalusszák. A két kicsi között 21 hónap lesz, de ha mások lennének a körülmények biztos többet vártunk volna.
A nagy előny még, hogy még benne vagy a babázásban, minden szinte rutinból megy. Kevés dolgot kell megvenni, mert még minden megvan (babakocsi, kiságy, légzésfigyelő, mérleg, stb...). Nálunk összenőttek a nagyok, kb ugyan olyan játékok érdeklik őket, bár veszekszenek, de nagyokat is nevetnek együtt, és összességében jól kijönnek.
Én örülnék, ha a nővéremmel kisebb lenne a korkülönbség. :)
Míg én pár hét múlva töltöm a 16-ot, ő már 19 éves, így egész más a felfogásunk, ez mindig is így volt. És sokszor veszekszünk, de persze imádjuk egymást, de valahogy nem alakult ki az a "jó barátnő" viszony. :/
Tehát a minél kisebb korkülönbségre szavazok.
Én a kicsire szavazok, de mindenkinek más jön be.
Nálunk a tesómmal nagy a korkülönbség, olyanok voltunk mint két egyke. Amit én szerettem volna játszani, az őt nem érdekelte.
A gyerekeinél is nagy korkülönbség lett, volt, hogy karácsonyra kaptak autópályát a gyerekek, a nagy nem játszhatott az apjával, mert a kicsi nem hagyta őket.
Iskolakezdésre született a kicsi, a nagy igényelte volna a foglalkozást, de nem lehetett a kicsi miatt. A munkáit (gyurma) tönkretette.
Nálam a gyerekeknél 1,5 év van, az első év borzalmas volt. Ha épp a nagy nem gyilkolta a kicsit, akkor valamelyik hisztizett (ha nem ők, akkor én borultam ki), a lakás szaladt. Tömegközlekedés rémálom. Amint a kicsi partner lett a játékban (kb. 2,5-4 évesek), onnantól kezdve viszont szuper. Jó játszópajtások, van, hogy elvonulnak és egész nap szerepjátékoznak, babáznak, én meg teszek-veszek. A társasban egy szinten vannak, így nincs hiszti. Programokat is jó csinálni, mert egy korosztály. Ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk, ezért nincs vita, hogy a másik miért csinálhatja ezt vagy azt.
A barátnőméknél a 2 nagy után jött egy kicsi, délután felhívtam: itt és itt vagyunk, tök jó program, kijöttök? Nem, a kicsi alszik, a nagyok élveznék, de nem lehet. Ide nem tudunk menni, mert a kicsi nem bírná, oda nem mehetünk, mert a kicsi nem szereti, amoda nem, mert a kicsi alvásidejébe esik.
A z egyik nagyobb nem olvashat este az ágyban tovább, mert akkor a kicsit zavarná, hogy neki miért kell ágyba menni és aludni.
Szóval kis korkülönbségnél az eleje nagyon nehéz, de utána sokkal jobb. A nagy korkülönbségnél viszont folyamatos a küzdés a gyerekek eltérő igényeit egyeztetni, mert egy iskolásnak is vannak igényei a figyelemre.
24 eves vagyok, az öcsem 22. Anyu meselte, hogy nagyon feltekeny kölyök voltam es borzalom volt az elsö 3 ev együtt, de megerte, mert utana nagyon összenöttünk. Az öcsem babazott velem, en cserebe autoztam vele es hasonlok, a mai napig tökeletes a kapcsolatunk, pedig mar 3 eve elköltöztem a kontinens masik vegere. A hugom most lett 15 eves. Semmi kontaktusom nincs vele. Neha ha beszelek a szüleimmel, akkor 2-3 mondatra elcsipem, de az a tipikus testveri kapcsolat nincs meg köztünk ami az öcsem es köztem van, vele a mai napig legalabb 2 naponta beszelek. Ha hazamegyek akkor a hugommal 1 delutant együtt töltünk, de ennyibe ki is fujt. Az öcsemmel meg allandoan együtt megyünk mindenhova.
Szeretem a hugomat is ez nem kerdes, de se türelemem, se lelki eröm nincs mar a legujabb divatrol, a hiperszuper übercuki tini sztarokrol es a Twilightrol beszelgetni :) De azert a közös vasarlasok nagy bulik szoktak lenni. Öcsem es hugom között semmi kapcsolat nincs... A vasarnapi ebednel talalkoznak, meg ha a hugom telefonal öcsemnek, hogy vigye el ide-oda es kesz ennyi, kifujt...
Igaz, hogy anyu azt mondta, hogy annak azert örült, hogy a hugit mar senki nem akarta felgyujtani, megfojtani, kocsi ele lökni, mint a kisöcsemet, de sajnalja, hogy nincs ugyanolyan kapocs mind a 3 gyereke között... Ugyhogy mindenkeppen kis korkülömbseg szerintem, legalabb is es anyuek hibajabol tanulva bitos, hogy csak igy fogok gyereket vallalni.
Én a környezetemben úgy látom, hogy a kis korkülönbséget általában az egész család megsínyli. Az anyuka fáradt és belefásult a gyereknevelésbe, nincs elég energiája, türelme és szeretete a gyerekekre egyenként, a gyerekek pedig emiatt elhanyagoltak és féltékenyek egymásra.
Persze biztos van olyan család, ahol ez működik.
Mi legalább 4-5 év korkülönbséget tervezünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!