Mióta gyermeked van, milyen felnőtt program hiányzik leginkább?

A régi "barátnőim" nem hivnak sehová,gondolván,ugy se mennék,mert gyerekem van,pedig ez nem igy van,hosz néha nekem is jo lenne kicsit "lazítani".Akik meg gyerekesek,azok amolyan ősanya-típusok,nekik megszünt minden a gyerekeiken kívül.

Én pedig nem érzem azt h gyerekem van akkor nem járna nekem egy kis kikapcsolódás...nem a hajnalig tartó bulikra gondolok,de akkor is...

Reggeli szex, vasárnap ebéd utáni szex, hajnalbannemtudokaludni-szex :-)

Igazából nem a programok hiányoznak, hanem a sponteneitás. Lényegében mindenhová eljutunk most is, csak komoly szervezés árán :-)

Amikor még kicsik voltak, akkor sem nagyon hiányzott semmi. Már 3 hónaposan a mamákra hagytuk, és mi elmentünk a barátainkhoz, moziba, színházba vagy ahova éppen kedvünk volt.

Vagy a barátaink jöttek hozzánk.

Nem voltam a gyerekeim rabja. Nem hittem, hogy állandóan mellettük kell lennem. Ettől még jó anyjuk voltam nekik.

Én sem a gyerekeim rabja vagyok,de a barátaim nem maradtak meg KIKKEL KORÁBBAN PROGRAMOKAT SZERVEZTÜNK.

ŰeLSŐ VOLTAM.

Első: egy ideig én is így voltam, aztán eszembe jutott hogy talán ők várnak arra hogy én jelezzem hogy már mennék velük. Nem tudom, mennyi idős a babád, de ha kicsi akkor lehet hogy azért nem hívnak mert úgy gondolják, úgysem hagynád még otthon. Legalábbis nálunk ez volt a helyzet. Bár az is igaz, hogy nekem gyerektelen barátaim vannak, szóval ők tényleg nem tudták mikor fogok tudni kimozdulni :-)

Esetleg hívd meg őket magatokhoz és jelezd, hogy szívesen mennél velük erre-arra.

3-as voltam

A hajnalig tartó beszélgetések, bulizások, aztán másnap délutánig alvások.

Egyébként nem panaszkodom, nagyon élvezem ezt a nyugis, bekuckózós életmódot. Csak a korán kelést viselem nehezen, igazi bagoly típus voltam mindig is.

Hú. Minden.Kb. Amit előttem írtak, a spontaneitás hogy gondolok egyet és ezt csinálom vagy azt...ez kivitelezhetetlen.

Ha van is kire bízni őket ( nálunk nincsenek nagyszülők, így csak fizetett segítség jöhet szóba oda meg extra rossz szájízzel "adom le" őket) akkor is csak a rossz érzés van bennem, hogy ÉPP elhanyagolom őket. Én nem tudtam/tudok/tudnék bulizgatni rendszerességgel vagy a "fejük felett" gyorsan benyomni őket vhová csak hogy én szórakozni mehessek. De épp ezért baromira hiányzik a felszabadultság hogy fél percig CSAK MAGAMRA gondolhassak egy szituációban. És ne a gyerekek szemszögéből kelljen néznem.

Barátok azok maradtak szerencsére csak elég messze élnek, ha közelebb lennénk, biztos gyakrabban találkoznánk. A gyerekesekkel meg a nem gyerekesekkel is.

Első vagyok:

Nem kicsi már...4 éves.

egy ideig hivtam őket,mindig kifogások voltak,igy nem erölködtem...sztem érthető..