Ti ebben az esetben bevállalnátok a kistestvért? Megtartanátok?

Amikor a fiammal átléptük a bűvös 12.hetet megromlott a kapcsolatunk, szépen lassan hanyatlott. Aztán amikor a kicsi megszületett volt kb 3szép hónapunk. Nekem a szülés utáni majd összes defekt előjött(babybluse, enyhe depi), a kapcsolatunk pedig hajjaj kb teljesen tönkre ment.

Aztán egy véletlen együttlétből összejött a kislányom(óraműpontos ciklus pont közepe...), szóval onnantól beszéltünk a mi lesz ha... A döntést én hozom felkiáltással hárítódott a felelősség, én vállaltam a kicsit, a férjem pedig letette a nagyesküt, hogy jó apa és férj lesz...azóta is várom, hogy ezt betartsa..

És arról mit gondolsz, az abortusz hogyan hatna a házasságotokra?

MIndenképp azt gondolom, hogy meg kell beszélnetek mindkét eshetőséget, egyrészt a reakciói befolyással lehetnek a döntésedre, másrészt a gyermek megtartása, elvetetése is közös döntés kellene, hogy legyen. Hogy egyik esetben se lehessen a másikra hárítani a felelősséget. Mert az sosem szül jót:(.

Nálunk is megromlott a kapcsolat. 3. babát is terveztük, mégis teljesen elhidegültünk egymástól, ő már nem is akarja, nem is akart venni semmit a 3. babának.

Nemsokára szülök, de már azt sem akarom, hogy ott legyen. Nekünk a 3 gyerek teljesen és végérvényesen megpecséltelte a válásunkat.

Ha nálatok is ennyire rossz a helyzet, akkor a helyedben elvetetném a babát. Vagy mérlegelj, hogy egyedül fel tudnál -e nevelni kettőt. És egyedül te mennyire szeretnéd ezt a babát.

Azt meg tudod fogalmazni mi az ahol szétcsúsztatok??Tudom, ez összetett,de mégis.

Azért olyan rossz, hogy egy pici élet tönkre tud tenni egy kapcsolatot...:(

Nagyjából tudjátok mi a gond?

Amúgy én is úgy gondolom, hogy egy abortusz és annak lelki következményei sincsenek túl áldásos hatással egy kapcsolatra...

kedves 15ös! Nem vájkálni szeretnék, valóban érdekel:). Ha nem tartottad volna meg a babát, akkor hogy érzed, jobban alakultak volna a dolgaitok? Az abortusz után hogyan viszonyultál volna a férjedhez? _valódi_ megoldás lett volna ha elvetetitek a babát?

Tudo, nem lehet egyértelműen válaszolni a mi lett volna ha...kérdésekre, pusztán érdekel, hogy egy megromlott kapcsolatban egy abortusz segíthet- e.

15. vagyok

nem tudom, mivel tervezett baba a 3. is.

csak azt tudom, hogy ezalatt a terhességem alatt hatalmasakat csalódtam benne.

A nem tiszteléstől, a potroos ig, megcsalásig, minden volt az elmúlt 9 hónapban. Előtte nem, legalábbis nem derült rá fény. Én nem bánom a 3. babát sem, csak azért írtam, hogy egy baba is még tovább tudja rontani a nem túl stabil kapcsolatot. Amit stabilnak hittem, de így most végigélve a hónapokat, tudom, hogy nem volt az.

Beszélnetek kell.

Bár nem tudom, milyen idősek vagytok, de a saját bőrömön tapasztaltam, hogy a gyermekvállaláshoz fel kell nőni. Én azt hittem készen állok, utólag nagyot csalódtam magamban. Érnem kellett még. Az első fiam után majdnem elváltunk. Aztán a betegségem összekovácsolt minket és az újabb baba nagyon sokat váratott magára. Ez a két dolog ráébresztett minket arra, hogy igenis szeretjük egymást, csak idő kellett a kapcsolatunknak is és rájöttünk, hogy nem álltunk készen az első baba érkezésére. Még nem nőttünk fel a feladathoz.

Most a kicsi 4 hónapos, teljesen más volt a gyermekágyas időszak, nem hidegültünk el egymástól, mindenből kiveszi a részét, élvezzük a gyerekekkel töltött időt, benőtt a fejünk lágya.

A harmadikat már most tervezzük, másfél v két év lesz köztük, ha minden rendben megy.

Én megtartanám. Még akkoris, ha a negyedik baba lenne.