Ez milyen gondolkodás?! Vagy én látom rosszul?

Kisfiam elmúlt 2és fél éves,bölcsödébe jár egy ideje mert elakartam menni dolgozni,sikerült találnom egy részmunkaidős állást(4óra).

A munkára azért volt szükség mert albérletben lakunk és minden hónapban épphogy kijövünk,tehát valahogy mindig megvoltunk az én kis keresetem nélkül is DE félretenni nem tududnk egy 100ft-ot sem,és én a keresetem nagy részét most a kisfiamra szeretném félretenni meg egyébként is jó ha van tartalék és akkor most jön a lényeg:

A férjem szerint szívtelen vagyok hogy bölcsödébe jár a gyerek(pedig anno nem ellenezte),és épp most minden 2.héten beteg(ami egyébként mondható normálisnak is)az elhelyezését 100%ban nekem kell megoldani mert ugye én akartam annyira majomkodni a munkával akkor oldjam meg ő nem segít!

Ez normális hozzáállás hogy bűntudatot okoz egy anyának akinek már eleve nehéz??!!