Anyukák, nektek nem esik rosszul ha ilyesmiket olvastok?

Szerintem ez is nézőpont kérdése. Én múltkor leírtam, hogy nem szeretnék a 20.-as éveim elején szülni, nincs is mondjuk kinek. Erre lepontoztak és egy csomó hülye üzenetet kaptam. Ez mindenkinek egyéni döntése szerintem azt sem kell leszólni aki 20. évesen szül de azt sem aki 30. évesen.

"több van,az meg csak a segélyért szül. "

Én ezt sem gondolom bár múlthéten szinte oldalak voltak teli a családi pótlék mikkor érkezik kérdéssel, ami elég zavaró volt.

Én sajnos még nem vagyok anyuka, de nagyon szeretnék már babát. Ezt elég sokan tudják is és nem csak idegenektől, de ismerősöktől is megkapom eleget a kioktatást és véleményezést.

25 éves vagyok, a korombeli ismerőseim folyton azért cseszegetnek, hogy túl fiatal vagyok még (én ezt nem gondolom egyébként). Hogy miért nem élek még, hogy fogok így bulizni stb. (Teszem hozzá sosem voltam bulizós) És persze nálam is jönnek a bántó megjegyzések. Hogy felelőtlen vagyok. Hogy nem tudok majd mindent megadni a picinek, mert nincs saját lakásom és félmilliós fizetésem. Olyat is hallottam már, hogy biztos azért akarok babát, mert milyen cuki, de nem gondolok bele, mekkora felelősség. Pedig én ezekkel tisztában vagyok.

Múltkor az egyik munkatársamtól, aki nem rég jött vissza gyesről beszélgettünk és megkérdeztem a gyed és gyes összegét. Valaki épp ott volt és visszakérdezett, hogy a pénz miatt akarok szülni? Nagyon rosszul esett, mert ilyen soha eszembe sem jutott. Különben sem hinném, hogy ezek akkora összegek, amiért érdemes lenne gyereket szülnöm.

Néha úgy érzem, mintha teljesen hülyének és furcsának néznének. Komolyan, amikor szóba jön, hogy babát tervezünk úgy kezelnek, mintha azt mesélném, hogy ki akarok irtani egy kisebb lélekszámú falut. Nagyon zavar, mert én az anyaságot egy csodának tartom, az egyik legtermészetesebb dolognak, mégis csodabogárként néznek rám.

Gratulálok annak, aki kevesebbnek tart engem azért, mert 20 évesen vállaltam a gyermekemet, akit tiszta szívemből szeretek, ő a legfontosabb nekem a világon. Saját, hitelmentes, szép lakásom van (örököltem az édesanyámtól), van érettségim és szakmám, félretett pénzem. Igaz, hogy apukámmal élek, mert az "apuka" nem kért belőlünk. (nem pocskondiázom, tudom, fiatalok vagyunk). De jó nekünk így is. Nem apukám nyakára szültem, sosem hárítok rá semmi feladatot, tudom, hogy az én gyermekem, az én felelősségem. Tudom, hogy nem a legideálisabb a felállás, de ha az anyagi körülményeim megvannak hozzá, és én is felkészült vagyok és felelősségteljes, nem hiszem, hogy a korom miatt el kellett volna vetetnem.

Ha valaki ezért lenéz engem, azt szívből sajnálom, mert vele sokkal nagyobb a baj, mint velem.

Elnézést a kisregényért, de engem is szokott bántani egy-két hozzászóló stílusa.

Én múltkor is le lettem "nyulazva" amiért 3 gyerekem van...és szeretnék 4.et majd egyszer. Normálisan élünk, úgy mint más 1 vagy 2 gyerekkel. Én se szólok be senkinek mert csak 1-et vállal vagy egyet se, szerintem igenis nagyon fontos hogy az ember ismerve önmagát, határait, tűrőképességét, érzelmi energiáit, el tudja dönteni hány gyermeket vállal. De akkor engedtessék meg hogy kikérem magamnak ha azt feltételezik csak azért vállalunk 3 vagy 4 gyereket mert családi adókedvezmény, meg családi pótlék stb...

Hogy viselem, megmondom őszintén egyre kevésbé érdekel:) Korábban még a szívemre vettem jobban, most már egyre jobban afelé tendálok, hogy az élet túl rövid ahhoz hogy ilyen felesleges dolgokon bosszankodjak, amin úgyse tudok változtatni (korlátolt emberek beszólásán).

Aki ezekkel a családi adókedvezménnyel, meg családi pótlék dumával jön, egyáltalán tisztában van az összegekkel?! Vagy azzal, hogy az adókedvezmény csak akkor lesz magas, ha a bruttó bér is az?! -> ergo, dolgozik legalább az egyik fél, méghozzá nem is rossz fizuért, adózik belőle, tehát már nem igaz az "ingyenélő" szöveg.

Na, de vissza az eredeti kérdéshez. Sokszor megalázó ilyeneket olvasni, mintha anyának lenni lassan azt jelentené, hogy valami lusta, ingyenélő dög vagy, aki csak úgy a világra pottyantja a gyereket, ami amúgy is egy visító kis szarzsák.

Mindenkinek szíve-joga eldönteni, szeretne-e gyermeket, és hányat. És ha valakinek több gyermekre van kapacitása (anyagi,fizikai, lelki stb.), akkor ne kelljen már szégyellnie az anyaságot! Tudom, és hiszem, hogy vagyunk anyukák, akik igenis szeretik, nevelik a gyermeküket, elvégre nem mindegy, milyen lesz a jövő generációja.

Lassan már úgy érzem, hogy megkérdőjelezik a család-anya-gyermek értékét.

Egyébként néhány éve még az "anya" szót választották a világ legszebb szavának. :)