Hány évesen hagynád egyedül először a gyermeked (rövid időre, mondjuk egy bevásárlás idejére)?

Én mostanában hagyom őket itthon, de együtt, a nagy 9 a kicsi 7,5.

Igazából nem is bennük nem bízom, hanem lakótelepi lakásban lakom, nálunk már volt olyan, hogy kiment az összes villany és mire kinéztünk, addigra lángolt a kapcsolószekrény. Vagy egyik nap kivonult a rendőrség, mentők meg a tűzoltók, mert egy barom kis híján felrobbantotta az épületet. De pár házzal odébb is volt, hogy az ismerősünk alatt lakó mielőtt kiugrott az ablakon (ki akarták lakoltatni) még felgyújtotta a lakást és a füstben kellett menekülni a gyerekkel. Szóval nekem az egyedül otthonmaradáshoz az volt a feltétel, hogy 1. tudják kezelni a telefont 2. a folyosó ajtót ki tudják nyitni.

A szüleim a szomszédban laknak, így többször előfordult már, hogy a lányom (6 éves) itthon játszott elmélyültem, én pedig átugrottam anyuékhoz valamiért pár perce (max. negyed óra).

Teljesen itthon hagyni, hogy elmegyek a boltba, azt még nem szeretném.

Első vagyok. Hát már én is elég sokszor gondolkodtam rajta, hogy jó lenne, ha itthon lehetne hagyni egy rövidebb időre, ilyenkor nagyon bennem van a para. Pedig nem vagyok egy túlaggódós típus más területen, úgy értem, sok dolgot ráhagyok, hogy majd a saját kárán megtanulja, hogy nem szabad valamit, de attól állatira félek, hogy úgy történik vele valami, hogy én (vagy más felnőtt) nem vagyok ott. Pedig bizonyos tekintetben elég fegyelmezett gyerek, itthon bármit elöl lehet hagyni, ha azt mondom, hogy ahhoz nem szabad nyúlni, akkor nem nyúl hozzá, legyen az ezer éves porcelánváza (jó, ilyenem nincs), vagy szekerce (oké, ilyenem sincs, de akár lehetne), se vegyszerhez, se késhez, se értékes tárgyhoz nem nyúl hozzá, sőt, múltkor mondtam neki, hogy tegye arrébb a chemotoxot, és ő szólt rám, hogy "de anya, az mérgező, gyerek nem nyúlhat hozzá", szóval tudja a szabályokat, és be is tartja.

De mégis úgy vagyok vele, hogy akármi történhet, amíg nem vagyok itthon, akármit kitalálhat, amire én nem is gondolnék, ezért nem is tiltottam meg, neki meg csak úgy kipattan a fejéből.

Eddig a leghosszabb idő, amíg egyedül hagytam a lakásban, az 5 perc volt, amikor a negyedikről leszaladtam, odaadtam anyukámnak a parkolóban egy szatyrot, aztán visszamentem. Mondjuk már akkor is idiótának éreztem magam, mert mielőtt lementem, kb. hússzor a szájába rágtam a gyereknek, hogy amíg lent vagyok, ülnie kell a kanapén (épp mesét nézett), és nem mehet el onnan :D

Ja, amúgy 5 éves kisfiúról van szó, én nem tudom, hogy más ötévesek mennyire vannak egyedül hagyva, de én ebben az egyben nagyon parázós vagyok. Ez igazából érdekes, mert sokszor van az, hogy én kint vagyok a konyhában, a gyerek meg jön-megy a lakásban, és akár egy órán keresztül elvan a saját kis dolgaival, és semmi nem történik, úgy, hogy oda se nézek, de nekem egész más érzés lenne, ha nem lennék itthon.

Én pont a héten tettem egy felelőtlen dolgot. A fiam 4 éves, épp felébredt a délutáni szunyából és kómásan rajzfilmet nézett, a 2 éves húga a rácsos ágyban durmolt még. Muszáj volt leugranom valamiért, így hát mondtam a fiamnak, hogy vigyázzon a húgára és leszaladtam. Kb 5-7 perc volt, nem több.

Mikor visszajöttem, a kis bambula még mindig rajzfilmet nézett...