Anyukák ebben az esetben ki az önző?

Az a helyzet lépet fel, hogy a párom saját arroganciájából munkanélküli lett- felmondott, mert nem tetszett a rendszer.

Most úgy állunk, hogy 1,5havi pénze van még, plusz majd a későbbiekben a gyes+cspm.

Mind a ketten főiskolára járunk(nappali), támogatásokra nem vagyunk jogosultak, ktg térítésesek vagyunk.

Picivel előbbre van a tanulmányaiban, mert 2évem csúszott a két gyerek miatt. Nekem most jön a nagy hajrám, és szeretném is befejezni.

És itt jön a probléma. A férjemnek még semmi végzettsége, csak az érettségi+ a folyamatban lévő főiskola+ munkatapasztalat. Hallani se akar a távoktatásról, kérelemről, hogy felmentsék óralátogatás alól. Így viszont nem kap munkát, mert csak 8-12órában tudnák/akarnák alkalmazni.

Nekem annyival egyszerűbb a munkakeresés, hogy van már végzettségem, egyszerűbb asszisztensnek el tudnék menni. DE, ha most át is megyek távra, és ott próbálom meg befejezni a sulit, akkor is marad 2területe az életnek, amiben szintén helyt kell álljak(a gyerekek és a háztartás). Magamról tudom, ismerem magam, hogy nem menne ez a négy dolog munka-suli-család-otthonunk. Oké másnak megy egyszerre több is, segítség nélkül is, nekem nem menne.

Az ismerősi köröm is két részre szakadt ebben a témában, van aki legyint rám, és a munkára voksol, van aki hülyének néz, ha ezt is bevállalom.

Sajnos a férjemre úgy, hogy itthon van, sem számíthatok, pl nem öltözteti fel a gyerekeket reggeltől estig(én kora reggel megyek iskolába), úszik a lakás, se mosni se mosogatni, se se. A kicsikkel se foglalkozik, és este ha hazaesek ezeket pótolhatom, agyilag zombiként, közben tanulnom is kell(ene). 9kor már állni se tudok a lábamon:( és őt is ki kéne szolgálni.

Szóval így ti mit tennétek?