Anyukák, mit gondoltok? Tudok segíteni, tanácsot adni?
A "helyzetem" a következő:
23 éves vagyok,ha minden jól megy a tavaszi szemeszter végén diplomázom:)
6 éve vagyunk együtt a párommal.Anyukámék sosem tudták elfogadni,nem is őt,a kapcsolatunkat.
Sosem adtam rá okok,mindig,mindent őszintén elmondtam,szeretjük egymást ezt ők is tudhatják,nem vagyunk linkek,16 éves korom óta,suli mellett is dolgozom,voltam egy évet dolgozni Angliában is.Párom 3 éve végzett az egyetemen,normális állása van.Mindketten szüleinknél lakunk még,de lassan úgy gondoljuk eljön az összeköltözés ideje,mert anyagilag is meg tudjuk magunknak engedni.Természetesen,én is beszállok itthon a rezsiben,nem kívánok szüleimen élősködni.
A párom a szülinapomra(múlt héten) meglepett egy egyhetes utazással.Nagyon örülök neki,mert elég keveset látjuk egymást.Azonban már előre félek,és gőzöm sincs,hogyan tálaljam itthon.2 évvel ezelőtt,mikor elutaztunk,óriási balhé lett belőle.Ne kérdezzétek,miért anyu hisztije.
Próbálok kívülállóként is ránézni magamra,a kapcsolatunkra,de akárhogy is nézem,nem gondolom,hogy rossz gyerek lennék,a párom sem szélhámos,szeretjük egymást,egy vak is tudja.
Az konfliktusaink nagy része,az sajnos a szüleim miatt van.Hihetetlenül sokat cseszegetik,szekálják.Szabit vett ki,hogy nálunk a teljese lakásfelújítás alatt,nyáron tudjon segíteni,de csak abból is a balhé lett.
Van egy 4 évvel idősebb nővérem,az ő párjait is folyamatosan kikezdik,csak,úgy,mint 2 évvel fiatalabb öcsémét.
Szóval őszintén nem tudom,mit tegyek.Persze,szeretem a szüleimet,és tisztelem őket,amiért becsülettel felneveltek minket,de lassan kezdek beleörülni a helyzetbe.
Azért írtam ide,mert gondolom,javarészt fiatal anyukák vannak,akik talán mindkét fél helyzetében jobban belelátnak.
Mit tanácsoltok?
Köszönöm szépen mindenkinek!!!
válasza:
válasza:Sajnos,nálunk nagyon így alakult,4 évvel idősebb tesómat is rendszeresen hívogatják..
Nem szeretnék én konfliktust,felesleges veszekedést,csak úgy szeretnék élni,mint egy normális 23 éves.
válasza:Szia!
23 évesen sem nekik nincs feléd felelősségük, se neked feléjük-ha nagyon kemény akarok lenni. Az hogy kivel, mikor hogyan mész, az már a Te dolgod. Pláne h van egy rendes párod, aki dolgozik, így aztán abszolúte nem lehet ez gond (mert ha sarkítva mondjuk havonta dobnád a pasijaidat, vagy egy olyannal lennél együtt, aki nem dolgozik, de nem is akar...még megértené az ember a szüleid aggodalmát).
Szerintem beleestek a szüleid abba a hibába, h még mindig Az ő kicsi lányuk vagy, akit óvni, félteni kell a "csúnya világtól". Ez már nem így van, felnőttél. Én a helyedben simán elköltöznék a párommal egy albiba. Két okból is. 1. Végre önálló lehetnél 2. "lakva ismerszik meg az ember...."
válasza:Megkérdezném a szüleimet, hogy mi az amiért nem szeretik a barátodat? És elmondanám nekik, hogy megbízhatnak benned. Látják, hogy normális, becsületes, jólelkű felnőtt lettél-nekik hála. Tudsz felelősségteljes döntéseket hozni, szóval el tudod dönteni, hogy kit választassz magadnak párodul. Ha valami kivetni valót látnak benne, akkor mondják el, hiszti nélkül, csakis konkrétumokat. Ha nem, akkor hagynak vele élni, mert ez nemcsak a te szerelmi kapcsolatodat teszi tönkre, hanem a gyerek-szülő kapcsolatot is.
Amúgy szerintem csak nem bírnak elengedni. Ez egy nagy lépés, amire válalkoztok. Most fogsz kirepülni a családi fészekből (aminek örülnek, hisz boldog vagy), de az elengedés akkor is fájdalmas. Az én lánnyom, ugyan még csak 2éves, de már félek attól, hogy egyszer elmegy tőlünk. Tudom, butaság, mert boldog lesz, érzem, de akkor is az én pici lányom marad örökre. :) Biztosísd a szüleid erről, hogy te is az maradsz, de te már felnőtt vagy, ez az élet rendje, fogadják el, könnyebb lesz mindenkinek
Köszi Neked is.
Azon vagyunk,csak hát pályakezdőként+nekem suli mellett szinte,jelentős(szinte összes) pénzt elvitt volna egy albérlet.Most,lassan más a helyzet,kapott ő is egy jobb munkát,én is tudok novembertől egy cégnél szakmai gyakorlaton dolgozni,tehát jobbak a kilátások.
Az ő szülei részéről,nem így néz ki a képlet,nagyon kedvesek,pedig már le lettem égetve ott is.
Nővéremnek is volt egy majdnem vőlegénye,de két évvel ezelőtt,állítom,hogy 90%,szüleim miatt ráment a kapcsolatuk,én ezt nem szeretném.
Természetesen megkérdeztük/megkérdeztem mi a gond,volt nem egy ilyen beszélgetésünk.
A válasz,hogy rossz előérzései vannak,nem kellene semmit elkapkodni(??),jó lenne ha a karrieremre koncentrálnék stb..tehát csupa,általános üres kifogás.Csakúgy,mint a tesóim párjainál.
Elutazunk mindenképpen,és kettesben normálisan,megpróbáljuk megbeszélni a haditervet:)Mondom,nem szeretnék veszekedni,szóba nem állni a másikkal,de ha máshogy nem megy,tovább nem nagyon tudom halasztani,és nem is szeretném.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!