Hosszú. De hátha valaki elolvassa. Igazából nem tanácsot kérnék, csak véleményt :-) Mit gondoltok erről?

Szóval, a helyzet a következő.

Van egy srác,hívjuk B.-nek.

Úgy ismertem meg h 2004 környékén hirtelen belecsöppent a baráti körömbe. ahogy megláttam, kb. a lélegzetem is elállt, a megtestesült ideálom állt előttem.

Aztán beszélgettünk, hülyültünk is rengeteget, egy helyre jártunk szórakozni, sokat buliztunk együtt stb. és én egyre jobban beleszerettem. Ő is vonzódott hozzám ezt már az első pillanatban láttam rajta... aztán egyszer, egy közös baráti nyaralás után hazajöttünk a városba. a többiek szépen hazamentek, én is ezt terveztem. Igen ám, de a végére ketten maradtunk B-vel, és egyfelé is laktunk, pontosabban majdnem szomszédok voltunk akkoriban.Megkérdezte nem lenne- e kedvem átmenni hozzá.Nem volt barátnője,nekem sem barátom, és hát mivel fülig szerelmes voltam belé, természetesen mentem, gondolkodás nélkül.

Megnéztünk egy filmet, beszélgettünk, aztán mire észbe kaptam már egymáson voltunk....

Az volt életem legjobb szexuális élménye. azóta is emlékszem annak a délutánnak minden egyes momentumára, a szavakra, az érintésekre, az arcára...még arra is milyen ágynemű volt felhúzva.:-D meg úgy tényleg mindenre. azt hiszem, akkor vesztem el teljesen.

Az utána következő néhány hetem teljesen kiesett, azt sem tudom már hogy beszéltünk-e egymással, mit éreztem akkor, ez valahogy nem maradt meg bennem. Bár talán nem is csoda, tekintve hogy mindez 7 éve történt.

A következő emlékkép...említettem, hogy egy baráti társaságunk volt. Nyár vége volt, összejöttünk, elmentünk valahova bulizni aztán megint úgy alakult hogy B-vel kettesben maradtunk a végére.Ismét nála kötöttünk ki. Szó szerint egymásnak estünk mikor becsukta az ajtót maga mögött, és már világosodott mikor izzadságban úszva, alig élve abbahagytuk a dolgot. nagy alvás, felébredve mókázás, viccelődés, jó hangulatú beszélgetés. abszolút kötetlenül. családról, suliról (akkor még igen fiatal voltam, főiskolás éveim elején), zenéről, a világ dolgairól, ahogy mi látjuk...közös evés, filmnézés. aztán megint szex. másnap éjszakáig.

Reggel hazamentem, és onnantól kezdve számolom h semmi másra nem tudtam gondolni csak rá. minden pillanatban, minden helyzetben, mindig, mindenhol. Én sosem kerestem, vártam hogy majd ő. nagyjából kéthetente meg is történt ez mindig.Hívott, mentem. Mit mentem, ugrottam!És fantasztikusan éreztem magam vele.Természetesen, pár hét kellett csak, és érzelmileg is igen komolyan elkezdtem kötődni hozzá.Mondjuk ki, beleszerettem.vártam, ő mikor akarja komolyabbra fordítani a dolgot.hiszen igazából ez kicsit több volt azért puszta szexnél.nemcsak testileg, de lelkileg is teljesen egy hullámhosszon voltunk.

Persze ő nem akart többet.Akkor tudtam meg, mikor egy nap átmentem, de ahelyett h egyből egymásnak estünk volna eléálltam és megmondtam, ez a szitu.Szeretem.Ő engem esetleg nem?:-)na nem így szó szerint de lényegileg.Még ma is emlékszem a csibész arcára, mikor mondta hogy ő igazából nem.a szex nagyon jó, de neki ennyi.

Számítottam erre.nem omlottam össze meghasonlók, tulajdonképpen gondoltam hogy ez lesz.talán csak ki akartam adni magamból, azt akartam hogy tudjon róla.

Persze ezzel meg is szűnt a viszonyunk.Egy hétig rosszul éreztem magam kicsit.hozzá voltam szokva ahhoz,hogy akit akarok, akit kinézem magamnak azt megkapom,méghozzá úgy ahogy akarom.ha kapcsolatra,akkor arra.ő volt az első,akinél nem jöttek be a számításaim. és hozzáteszem, az utolsó is mindeddig.

Azt hiszem ez a sors akarata lehetett talán?!:-)mert néhány hónap múlva megismertem valakit,egy fiút,aki szintén első látásra megtetszett. bár nem olyan intenzíven, mint akiről eddig szó volt, de azért igencsak. én is neki.Udvarlás.Beszélgetés.Sms-ek,msn,telefon.Aztán egy este mozi után,egy kis pezsgő, és nála voltam.Megtörtént.Másnaptól egy pár voltunk.

Majd' 3 évig tartott. B. eszembe sem jutott.Már nem járt túl gyakran a mi társaságunkba,de néha azért találkoztunk.Semmit nem mozgatott meg bennem az ég világon.Örültem neki mindig,beszéltünk is pár mondatot,ennyi.A világ legjobb szexe sem jutott eszembe, mikor a barátommal voltam.Vele is igen jó volt, de azért mégsem a világ legjobbja...nem olyan tökéletes mint B-vel, de nem is hiányzott.Boldog voltam, boldogok voltunk.

Majd' három évig tartott.Elmúltak az érzelmek részemről..kicsit már unalmas is volt tán.Picit fárasztó is. Örültem hogy szabad vagyok,hogy nincs érzelmi felelősség, kötöttség.Nem akartam senkit magam mellé, csak szexre sem. A barátaimra koncentráltam, elvégeztem a sulit, munkába álltam, a hobbimmal is foglalkoztam végre amit a barátom mellett elnyomtam.Csupa izgi volt minden.

B már eszembe sem jutott soha.Ha mégis, közömbösen.Mint egy sima ismerős.

Aztán egyszer csak felhívott.Lenne-e kedvem találkozni.Miért ne, gondoltam.Már úgyis rég dumáltunk.Nem csíptem ki magam a találkozóra, gondoltam ez egy haveri dumálgatás lesz, én nem érzek iránta már semmit, ő meg soha nem is érzett..

Beültünk egy helyre, iszogattunk, dumálgattunk.Kellemes volt.Becsíptünk, nála kötöttem ki.Lefeküdtünk egymás mellé,odabújik,elkezd duruzsolni,megsimítja a karomat.Hopp,mondom, na ezt most felejtsd el!!!Nem lesz itt semmi olyasmi.Imádlak meg minden,de ezúttal nem adom olyan könnyen magam mint anno.Nevetgélés, jó rendben.Elfordul, alszunk egymás mellett.

Másnap felkelés,szombat.Veszem a cipőm, ott áll,néz.És egyszer csak megkérdezi: Este felhívhatlak?

..... a cipőfűző megállt a kezemben.Iszonyatosan felnevettem magamban,mert eszembe jutott hogy 3-4 éve az életem odaadtam volna ha ilyet kérdez tőlem.Most viszont semmi nem moccant bennem ennek hatására.Inkább megijedtem.Nem akartam.Nem akartam érzelmeket senkitől,de főleg tőle nem. Nem vonzódtam már hozzá,elmúlt a varázsa. De csak annyit mondtam neki,hát most rendet kell tennem a fejemben.Nem hiszem hogy jó ötlet lenne.Azt mondta oké, akkor vár pár napot és hív.Hátha addigra meglesz a rend odabent.

Akartam mondani,hogy ne fáradjon,de nemtudtam megszólalni.Már az ajtóban álltam,nemszólt semmit csak mosolygott azzal a csibészes mosolyával ahogy mindg,magához húzott és adott egy homlokpuszit.Becsukta az ajtót. Én meg ott álltam a lépcsőházba, mint akit fejbevágtak.Ordító kérdőjelek a fejemben,hogy na ez most mi a fene????????????????????????????

Miért 4 év után jut eszébe h talán mi mégis jó páros lehetnénk?miért akkor mikor már nem érdekel mint férfi?miért akar most hirtelen többet? nem tudott elfelejteni?De akkor csak érzett valamit irántam, a puszta testi vonzalmon kívül is, nem?

Hívott pár nap múlva,nem vettem fel.Nem hívtam vissza.kitartó volt.Hónapokig csinálta.Én kerültem e helyeket ahova járt,kerültem a környékét,akkor már el is költöztem onnan szóval nem volt nehéz.

Nemsokára összejöttem egy fiúval,akivel azóta is együtt vagyok.Ez életem eddigi legkomolyabb kapcsolata,bár még"csak"2 éve tart.Komolyabb,mint az előző komoly.Összeillünk,de nagyon.Elég biztos vagyok benne,hogy házasság is lehet belőle.SZeretem is, nagyon.

DE.

B. utolsó próbálkozása felé tavasz környékén volt.nyáron nem is találkozunk.Aztán valószínű feladta.Nem keres már, meg nyilván elvan mással.Komoly kapcsolata nincs,de tegyük hozzá nem is volt gimis kora óta.Azt hiszem falja a nőket.Szex,szex,szex,szerintem minden hétvégén mással.Ha talákozunk, látszólag örül de elkerül.Nem ír titokban, semmi ilyesmi.

És azóta...megint úgy érzem hogy megőrülök érte.Állandóan rá gondolok. Szexuális álmaim és fantáziáim vannak vele.Rengetegszer felidézem azt a bizonyos első együttlétünket.A szemét,az arcát, a hangját.Állandóan az adatlapját nézem, de napi 20szor,úgyis tudjátok melyik közösségi oldalon.Ha fenn van a chaten, a gyomrom összerándul.Titokban arra vágyom,hogy írjon nekem.Hogy akarjon.Iszonyúan kívánom őt.

És mindezt úgy hogy szeretem a barátomat.Bár a szex annyira nem jó vele, ez tény.

Lelkifurdalásom van...és egyébként azt is tudom,hogy B-vel nem akarnék együtt lenni,csak szex kéne vele és beszélgetés.De az nagyon.

Viszont a páromat nem csalnám meg, soha.

Ezt az egészet csak azért írta le tulajdonképpen,hogy:

-egyrészt volt-e ilyen helyzetben már valaki?

-másrészt jólesett kiírni magamból,

-harmadrészt: szerintetek ez, amit érzek, ez mégis mi és miért???

Bocs a kisregényért :-)