Csak én vagyok ilyen selejtes?

Már annyira mérges vagyok magamra! 24 éves vagyok, diplomával, nulla munkaviszonnyal a hátam mögött (dolgoztam, csak nem bejelentve). Bármit történik velem, bármit csinálok, sosem vagyok teljesen boldog, mert van egy űr a lelkemben, amit úgy érzem csak egy gyerek tud betölteni.:( Annyira irigylem azokat az embereket, akik ki tudnak teljesedni a munkájukban, vannak céljaik az életükben. Erre itt vagyok én, akinek semmi más célja nincs az életben, mint gyereket nevelni.

Amióta az eszemet tudom gyereket szeretnék és mindig fiatalon szerettem volna szülni, mint a családban mindenki, csak nem 18 éves korom előtt, hanem mondjuk 20-21 évesen. Erre még sehol semmi. A gyereknek kellenek bizonyos körülmények, amiket egyelőre nem tudunk biztosítani, ezért nagy elhatározásra jutottunk. Itt hagyunk csapot-papot és elmegyünk külföldre dolgozni (ha sikerül), ennek érdekében pedig szét kellett költöznünk a párommal, ami már önmagában is szörnyű, de ráadásul 300 km választ el minket. Se munkám, se párom. Egyedül érzem magam és egy csődtömegnek.:(

Úgy érzem, hogy hiába dolgoznék én attól sem lennék boldog (pedig már tényleg nagyon szeretnék), csak akkor ha előtte szülhetek, mert akkor lesz kiért/miért dolgoznom. Most nem vagyok elég motivált. Lehet ezt megérzik a munkáltatók is, azért nem akar senki felvenni.:(

Van még rajtam kívül olyan, aki nem tud másban kiteljesedni, csak a gyereknevelésben? Vagy csak én vagyok ilyen elb*szott?:S