Csak én vagyok ilyen selejtes?
Már annyira mérges vagyok magamra! 24 éves vagyok, diplomával, nulla munkaviszonnyal a hátam mögött (dolgoztam, csak nem bejelentve). Bármit történik velem, bármit csinálok, sosem vagyok teljesen boldog, mert van egy űr a lelkemben, amit úgy érzem csak egy gyerek tud betölteni.:( Annyira irigylem azokat az embereket, akik ki tudnak teljesedni a munkájukban, vannak céljaik az életükben. Erre itt vagyok én, akinek semmi más célja nincs az életben, mint gyereket nevelni.
Amióta az eszemet tudom gyereket szeretnék és mindig fiatalon szerettem volna szülni, mint a családban mindenki, csak nem 18 éves korom előtt, hanem mondjuk 20-21 évesen. Erre még sehol semmi. A gyereknek kellenek bizonyos körülmények, amiket egyelőre nem tudunk biztosítani, ezért nagy elhatározásra jutottunk. Itt hagyunk csapot-papot és elmegyünk külföldre dolgozni (ha sikerül), ennek érdekében pedig szét kellett költöznünk a párommal, ami már önmagában is szörnyű, de ráadásul 300 km választ el minket. Se munkám, se párom. Egyedül érzem magam és egy csődtömegnek.:(
Úgy érzem, hogy hiába dolgoznék én attól sem lennék boldog (pedig már tényleg nagyon szeretnék), csak akkor ha előtte szülhetek, mert akkor lesz kiért/miért dolgoznom. Most nem vagyok elég motivált. Lehet ezt megérzik a munkáltatók is, azért nem akar senki felvenni.:(
Van még rajtam kívül olyan, aki nem tud másban kiteljesedni, csak a gyereknevelésben? Vagy csak én vagyok ilyen elb*szott?:S
válasza:Nem selejtes vagy, hanem normális!
Köztes megoldásként gyerekek mellett kellene dolgoznod.
A párod után mész, nem? Azt a kis időt meg kibírod.
Együtt megyünk majd külföldre, csak addig gyűjtögetünk (albérlet mellett nem tudtunk félretenni, úgyhogy szülőkhöz költöztünk haza). Persze kibírom már ezt a kis időt, de engem az zavar borzasztóan, hogy nem tudok semmiben kiteljesedni és teljesen céltalannak érzem magam.
Nagyon vágyunk a babára, de szerintem nem ez kellene, hogy az életünk célja legyen, hanem, hogy felépítsük az életünket, karrierünket. Nem érzem magam most normálisnak.:(
válasza:hát én sok mindent csináltam már életemben de tavaly 33 évesen anya lettem és rájöttem hogy addigi életem semmit sem ért
teljesen megértelek
válasza: válasza:Nem értem a gondolkodás módot,szüljél,majd 1,5-2 évesen add bölcsibe menj vissza dolgozni és kész.
Miért kéne hogy 10-20 évet ledolgozz,a gyerek előtt,azért,hogy úgy járj mint sokan,hogy 35-40 évesen nem jön össze a gyerek mert halogatták mert azt hitték ha olyan későn vállalják többet tudnak adni neki,de aztán rájöttek mégsem?
Én bevállaltam mikor megtudtam babát várok 20 évesen főiskolásként,gyereket nevelünk a párommal,tanulunk,dolgozunk már nem tudnám másképp elképzelni.
válasza: válasza:Szinte majdnem ugyanúgy érzek, mint Te, csak 21 évesen.
Viszont én nem érzem magam selejtnek. Igaz, vannak emberek, akik hülyének néznek, de szerencsére egyre több olyan emberrel találkozok, akik a saját "hibájukon" tanulva próbálnak nekem tanácsot adni. Ha babára vágysz, nincs mire várni. Nálunk Hál'Istennek adottak a körülmények, azzal nincs gond, de most minden a feje tetején áll. Múlt héten kezdtem az egyetemet, bár levelező szakon, 85 km a suli. Azt hittem, hogy így majd nem gondolkodom annyit az anyaságon, egészen addig, amíg meg nem láttam, hogy van egy kismama osztálytársam. Na puff neki... Úgy irigylem.
Tanácsot én sem tudok sajnos adni, de hidd el, nem vagy egyedül ezekkel az érzésekkel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!