Ti is a túlélésre játszotok?

Mindig arra gondolj,hogy vannak Nálad rosszabb helyzetben levők is!! Én speciel hiába várom a nap végét,egyedül fekszem le már jó ideje, mostanában már minden 2. nap az apukával. Dél-délután ültő helyemben elaludnék,alig várom az estéket: most spec azt várom,hogy végre elaludjon a legkisebb,aki velem/velünk egy szobában van,ha elalszik,végre csicsika :-)

Takarítani annyira tudok csak nappal,hogy porszívózás,mosogatás. Ha sepregetek,feltörlök,már ott is van a legkisebb,nyúl oda mindenhez,söpri szét a kezével az összesepert szemetet,nyúlna bele a felmosó vederbe,ha centrizek,és nem jól csukom be a füri ajtót,akkor a centris-vizes lavórba nyúl/mászik bele,ha leülök levelet írni,akkor már ott is van,kellene a toll,papír,ha a gép elé ülök,jön a klaviatúrát piszkálni,ha csak tv-zni ülnék le,már jön is,vinnyog míg az ölembe nem teszem,és szekálná a távirányítót,jönnek a testvérei,hogy kapcsoljak villanyt a füribe,szomjasak (5-3 évesek,nem érik még el a villany kapcsolókat,a csapot)... Mindig van valami. Imádom Őket,imádom a napokat Velük,és írnám,hogy szeretném,ha valaki egy fél órára elvinné Őket,csak heti 1x,de baromira hiányozna ez a nyüzsi :-)

Szia! A kisfiad abban a nevelési évben óvodaköteles, amikor az 5. életévét betölti. Ha jövő májusig betölti az 5. életévét, akkor elvileg már oviba kellene járnia. Mivel az idei nevelési év 2012. szept. 1-jétől 2013. júniusig tart.

Az én kisfiam tavaly szeptember óta oviköteles, pedig csak decemberben töltötte az 5. életévét. Idén még perszer oviba jár, mert még csak 6 éves lesz.

Én is úgy vagyok, mint az 5-ös válaszoló, külföldön élek, még nincs 2 éves a fiam, de bölcsis már egy jó ideje, én meg részmunkaidőben visszamentem dolgozni. Az első hetekben borzalmasan éreztem magam, de aztán ahogy megszoktuk, rájöttünk, hogy minden szempontból jobb ez így nekünk. Sokszor voltam úgy, mint te, begubózva, halálosan untam ugyanazokat a játékokat, és közben borzalmasan szégyelltem magam, hogy lehetek ilyen. Aztán sokat beszélgettünk a férjemmel erről, hogy én mindig is a pörgős életet szerettem, ezért nehéz volt így nekem. (Persze nekem sem mindig volt így, főleg fogzásos időszakban, vagy ha már hetek óta nem aludtam ki magam).

Tanácsot nem tudok adni, csak együttérzésem kifejezni, tudom, milyen ilyen napokon az órát nézni mindig, utána (nálam legalábbis) este kerülgetett a rossz érzés, hogy az órát néztem egész délután.

Imádom a fiam, de nekünk ez nagyon bevált (és amúgy imádja a bölcsit, nagyon sok mindent tanult is ott), hogy heti 2 napot nem vagyunk együtt egész nap.