Ti nem aggódtatok azon h ha gyereket vállaltok h fogtok megélni?

Nem aggódtunk, mert mindkettőnknek jó munkája volt.

Voltak jobb és nehezebb időszakok, volt, hogy a férjem jó munkahelye csődbe ment, nem talált munkát, akkor filléreztünk, de túléltük, most megint jó a helyzet.

De ha még baba nélkül azon gondolkoztam volna, hogy hogy fogunk megélni, nem vállaltam volna, 24 évesen született az első 27 évesen a második.

De ha mindenki azon agyalna, hogy mi lesz ha elhagy a férjem, mi lesz ha meghal, mi lesz ha nem lesz munka, akkor elég hamar kihalna az emberiség. Nyilván mindenki annyit vállaljon, amennyit el is tud tartani normál körülmények között, de ma ebben az országban szerintem nagyon kevesen tudnának egyedül, egy keresetből eltartani 1-2 gyereket mindenféle segítség nélkül. Ha én egyedül maradnék, mi is elég szűkösen élnénk hármasban a 2 gyerekkel, mert a férjem keres jobban, de nem agyalhatok azon állandóan hogy mi lesz ha. Ja és mindig van valami megtakarított pénzünk, biztosításunk a mi lesz ha helyzetekre. Másképp nagyon nehéz.

26 évesek vagyunk mindketten dolgozunk, nem is keresünk rosszul lakásunk is van, mégis aggódunk.

Februárban jön a baba, nem terveztük de vállaltuk...persze, hogy aggódom azért az én fizum nagy része kiesik az árak meg emelkednek...

elhagyni nem fog a párom ez biztos, a szüleim is segíteni fognak ha megszorulunk de remélem nem lesz szükség rá.

Eddig is születtek gyerekek valahogy mindenkit felneveltek...Háború alatt is meg minden valahogy csak lesz. de persze az aggódás ott van mindenkibe:)

nem aggódtam soha

tudtam h a gyerek majd megteremti magának ami kell:-)

és így is lett

amíg nem volt addig nem volt sem kocsi se lakás se semmi

3 év alatt mire jött a tesó lett családiház 2 autó stb....

szal lett értelme a munkának egyebeknek