Akik egykék és ráadásul egyedül neveli őket az anyukájuk, megtanulnsk beszélgetni, kommunikálni?

Szerintem túlságosan sötéten látod a dolgot, nem ilyen tragikus a helyzet.

Beszélgess vele Te sokat, olvass neki rengeteget, ez már nagyon sokat számít. Csak arra figyelj, hogy nehogy a nagy egymásrautaltságotokban valami speciális, közös nyelvezetet alakítsatok ki (pl. rövidítések, amit csak Ti értetek)

Az sem baj, ha a gyerek néz normális meséket a tv-ben. (Persze mértékkel és nem akármit) Onnan is megismer egyfajta kommunikációt, rengeteg új szót tanulhat.

Menjetek minél többet közösségbe, ne üljetek otthon bezárva. Buszon, boltban, utcán is hallani fog mindenféle beszédhelyzeteket. Ne aggódj, nem lesz semmi gond.

Nekem inkább az a fura, hogy Te ilyen sötétnek és magányosnak látod a jövőtöket. Nem szabad így begubóznod, mert a végére teljesen befordulksz, és az aztán nagyon rossz hatással lesz a gyerekre.

Ne otthon üljetek, menjetek együtt a gyerekkel mindenfelé, sétálni, kirándulni, ha adódnak ingyenes programok, kihasználni!!!

ez h.lyeség. Van, ahol egész nap nincsenek együtt a szülők, mert váltott műszakban dolgoznak, vagy csak nincs mondanivalójuk egymásnak 15 év után. Lehet, a gyereked eleve visszahúzódó, akkor a barátai sem lesznek majd bulizósak, de ez nem baj. Ha rossz a házasság, a legjobb, amit tehetsz a gyerekkel, hogy nem nézeted vele végig, hogy csatároztok. Szerintem nincs annál rombolóbb dolog.

A játszó, ovi, iskola, sőt a házbeli barátok is remek lehetőség lesz, hogy szocializálódjon, de ehhez az is kell, hogy te nyitottan fogadd a kis barátokat (aki normális) és barátkozzál más szülőkkel.