"A terhesség nem betegség" - egyetértesz ezzel?

Nem teljesen. Nem betegség, valóban, de mindenképp egy más állapot. Nem kel mondani, hogy milyen testi változásokkal jár. Fizikailag sem bír annyit az ember.

A rossz szokásokat meg, mint a cigi, ivászat, célszerű elhagyni.

De mindenképp vigyázni kell magára a nőnek.

Nem betegség, de vannak néha olyan tünetei, amik felérnek azzal.

Ha pl. egy terhes kismama megállás nélkül hány, ha rosszullétei miatt fel sem tud állni, akkor igen nehéz ugyanúgy élni, mint előtte.

Én nagyon jól voltam terhesen, szinte semmi tünetem nem volt. Viszont sokkal hamarabb fáradtam, és az utolsó két hónapban úgy nyilallt a combtövemnél, hogy lépni sem tudtam tőle. Úgyhogy bármennyire is jól voltam amúgy, voltak akadályok előttem azért.

Ha pedig valaki sokszor van rosszul, az szörnyű lehet. Nem beteg, de terhes. S erre tekintettel kell lenni, éppen ezért butaság azzal cse.szegetni egy kismamát, hogy "de ez nem betegség", mert való igaz, hogy nem az, de másállapot, és nem lehet épp ezért mindent ugyanúgy csinálni. No, meg nem is kell - ha okos vagy kiélvezed a terhességed, és letojod, ha valaki beszól. :)

Részben igen!

Nyilván teljesen úgy nem lehet élni, és nem is kell (gondolok itt arra,hogy mondjuk buliba már ne járjon), de én azt sem értem meg,amikor valaki teljesen megváltoztat mindent mert terhes, meg elhagyja magát!

Barátnőm irodai munkából már 10 hetesen táppénzre akart menni, mert terhes. Ugyan már! Ez már túllihegés!

Mindenben kímélte magát, aztán amikor megszült mindenkinek mondogatta,hogy szörnyű volt terhesnek lenni, mert annyi mindent nem csinálhatott.

Csinálhatott volna sok mindent, mert senki sem tiltotta.

Én nem sok mindenben változtattam, és totálisan jól éltem meg a terhességem. Nem éreztem magam terhesnek!

Én is részben értek egyet vele. Ugyanúgy nem tud élni az ember lánya terhesség alatt, mint előtt, értem itt én is a bulizásra, meg ugye ne igyon és dohányozzon.

Én pl nagyon jól voltam leszámítva a 6-11 hét közötti időszakot, de után rengeteg energiám volt, ugyanúgy csináltam mindent, mint előtte. Semmivel nem vártam el többet a körülöttem élőktől, mint előtte, utolsó pillanatig ugyanúgy vezettem a háztartást, mint előtte, dolgozni nem dolgozhattam a 12. héttől, sajnáltam is, mert ment volna, de törvényileg nem lehetett, de kihasználtam az időt minden másra.

És olykor még egy kis szórakozás is belefért, na nem zajos bulihelyen, de barátokkal össze szoktunk ülni valakinél, és hajnalig beszélgetni. :))

Persze hogy nem betegség, de azért azt nem lehet tagadni, hogy pár hónap alatt teljesen megváltozik egy nő teste, amihez nem biztos, hogy annyira flottul tud alkalmazkodni.

Én elég aktív voltam mindkét terhességem alatt, de nem tudtam és nem is akartam volna úgy élni,mint előtte.

Szerintem se tudsz úgy élni, hogy korábban. Nekem eddig egy terhességem volt, egyetemen dolgozom tanárként, decemberben jött a baba, azt a szemesztert már kihagytam. Sok helyen tartunk órát, sokat kell cipekedni. Nem is biztos, hogy végig tudtam volna csinálni.

Emellett nem emeltem nehezet, de viszonylag sokat gyalogoltam (5-10 km naponta), és terhes tornára is jártam. Sajnos ez a mozgás nem volt elegendő, mert a biciklizést és a konditermezést is abbahagytam.

Szerintem a betegségtudat sokkal inkább azért alakul ki, mert a kismamát agyba-főbe vizsgálják. Engem egész életemben nem vizsgáltak annyiszor, mint a terhesség alatt.

Egyébként a nőgyógyászok azonnal javasolják a táppénzt ez történt az én esetemben. Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy a terhességet bizonyos fokig betegségnek tekintik az emberek.